Édesanyám teljesen ellenem fordult, tudatosan teszi tönkre az életem. Mit tegyek, hogy változzon a helyzet?

A problémám az lenne, hogy édesanyám már egészen kicsi korom óta rendszeresen úgy alakítja a dolgokat a családban, hogy minden felelősség rám háruljon. Már kisgyermekként is rendszeresen kiabált velem, rendszerint olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. Akkor még jól tűrtem, mert úgy fogtam fel az egészet, hogy az én anyukám "veszekedős" típus. Igazából egészen boldog voltam, mert édasapámra mindig számíthattam és ő mindig melettem állt, leállította édesanyám, ha épp ordítozott velem. Ő vele a kapcsolatom olyan igazi mintakapcsolat volt, mindenhova együtt jártunk és bármit meg tudtunk beszélni egymással. Aztán olyan 16-17 éves koromban változtak a dolgok. Édesanyám egyre durvábban kezdett el velem viselkedni. Olyan dolgokat talált ki, hogy én csúnyán beszélek vele, bántom, nem törődök vele. Természetesen ezek közül egyik sem igaz, bármikor, bármilyen helyzetben segítettem neki, ha arról volt szó. Természetesen, amikor kettesben voltunk, akkor mindig kedves volt velem, de amint hazaért édesapám, mintha kicserélték volna, kezdődtek a hazugságok. Később már édesapám is teljesen ellenem hangolta, már ő sem hallgat meg engem. Ha odamegyek hozzá zokogva, hogy mi történt, annyit mondd, hogy nem érdekli, takarodjak el. Úgy érzem, hogy édesanyám fenyegeti valamivel, mert állandóan súgdolóznak a hátam mögött és ha apa épp szépen beszél velem, akkor vele ordít, hogy hogy gépzeli, hogy azzal a kis "g*ci fé**gel" szépen kommunikál. 18 éves koromban a saját megspórolt pénzemből, amit születésnapokra, névnapokra kaptam kihívtam egy elég jó pszichiátert, hogy segítsen a helyzeten, mert már odáig fajultak a dolgok, hogy néha ok nélkül megütnek vagy ordítoznak velem 1-2 órát. Természetesen a kezeléseken a szüleim tüneményesek voltak és mindig azt mondták, hogy csak féltenek engem ebben a nehéz világban és azt akarják, hogy majd boldoguljak. Aztán a kezelés végén, amikor elment a hölgy, megint kezdődött a vita "Ugye nem gondolod te kis g*ci, hogy majd benyalom annak a k***ának a szavait?". Most már teljesen kikészültem idegileg. Bármit csinálok nekik nem felel meg és újabb követelésekkel állnak elő, amiért bánthatnak. 10 perce éppen azért lettem leszídva, mert megkértek, hogy ne zárjam be az ajtóm, hogy hallják, hogy tanulok, majd huzat lett és becsapódott az ajtó. Előtte pedig azért, mert a konyhában a széket nem arra a csempére raktam, ahova kell, hanem 2 cm-vel arébb. Egyszerűen nem lehet itt élni. A legrosszabb persze az, hogy sokszor nem is tudom, hogy mivel érdemlem ki a dolgokat. Kitűnő tanuló vagyok, 2 idegen nyelvet beszélek, sportolok, igyekszem megvalósítani a céljaimat, segítek itthon. Általában azt mondják, hogy undorítóan beszélek, de azt nem értik meg, hogy csak akkor, ha már 2-3 órája ordítanak velem és már nem bírom. Próbáltam már rengeteg mindent, de semmi sem segít. Elmentem otthonról, felmentem a szobámba stb. Szívem szerint már most elköltöznék, de sajnos anyagilak tőlük függök, mivel még csak 19 éves vagyok és jövőre fogok érettségizni. Munkát nem tudok vállalni, mert egy baleset következtében rengetegszer fájnak a végtagjaim, papírjaim is vannak róla. És természetesen szeretnék egy jó egyetemre menni, nem pedig befejezni a tanulást csak azért, mert így viselkednek velem. Ti mit gondoltok én reagálom túl a dolgokat és ez a normális? Mi lehet a bajuk? Soha, semmilyen tanulási probléma nem volt velem (Kivétel egy-két nagy veszekedés után becsúzott másnap pár rosszabb jegy, melyeket kijavítottam), ha megkérnek valamire, akkor segítek, anyagilak átlagon felűl élünk, szüleimnek vannak barátaik. Aki tud valamilyen tanácsot adni, az legyen kedves írjon. 19/F