Miért lehet az alábbi helyzet, szerintetek hogy kezelhetem?

17 éves srác vagyok. Sok ideje vagyok együtt egy csodálatos lánnyal akivel nagyon szeretjük egymást, ragaszkodunk egymáshoz és bármit megteszünk egymásért. Szeretném vele kb. 2-3 év múltán összekötni az életem. Nemrégiben még távkapcsolatban kellett élnünk, mert ő Debrecenben tanult én pedig Pesten. (Amúgy ő pesten lakik én fehérváron). Most viszont visszajön tanulni Pestre miattam és mivel nyár is van, többet vagyunk együtt. Sokat vagyunk egymásnál. Körülbelül ő is annyit van nálunk mint én náluk. Az ő szülei nagyon kedvesek annak ellenére is hogy most váltak. Édesapja és Édesanyja is imád engem és áradozik rólam. Nos nálunk nem ez a helyzet. Apukámnak semmi baja, ha a párom nálunk van. Még egy szobában sem alhatunk. Anyu viszont eddíg bírta. Hetekre csak úgy random megtiltja hogy mászkáljunk egymáshoz. Ezt most kezdte el. Nagyon furcsállom mert eddig nem volt ilyen. Azt érzem, hogy amíg én második családra találtam kedvesem szüleiben, addig itthon csak nő a feszültség. Nem veszi jó néven, ha elmegyek és azt sem ha barátnőm jön, csak álszentül a mosolya mögé bújik, aztán mikor csak én vagyok otthon elkezd célozgatni, hogy neki nem tetszik ez a helyzet. (Azért is furcsa, mert ő 18 évesen ment hozzá apához és még mindíg együtt vannak.) Pedig sokkal többet segítek otthon mióta a párom van nekem, mert boldog vagyok. Nagyon sok ideje ott segítek ahol tudok, csak annyit kérek cserébe, hogy azzal lehessek, aki a legfontosabb nekem. És nem sokat, egyáltalán nem sokat. Szerintem az megengedhető, hogy átlagosan heti két napot vele tölthessek. És tessék itt lesz a nyár utolsó hete és nem lehetek a párommal. Szülők és gyerekek segítsetek! Nem gáz ez 17 évesen? A szülő ennyire nehézkesen érti meg hogy a fia nemsokára felnő? Vagy én vagyok szörnyen modern és tudatlan? --- Egy kétségbeesett fiú aki szereti a szüleit, de nem érti őket---