Ti szakítanál valakivel ha a gyereked szerint nem kéne vele lenned?

Ezt hogy érted? Nekem fontos, hogy a párom kijöjjön a gyerekeimmel is, az új partnernek meg kell értenie, hogy én már "csomagban" vagyok.

Viszont ha a gyereknek nincs konkrét panasza, mondjuk egy 14 éves fiú csak hisztizne, hogy anyuci életében van más férfi is, esetleg addig ő volt a központban, most meg az anyja elmegy este moziba és a gyereknek kell megcsinálnia a szendvicsét, holott előtte anyuci tálcán vitte be neki a szobájába, akkor a gyerekkel beszélgetnék el egy kicsit és nem dobnám a páromat.

Ez nehéz kérdés. Ha nem jönnek ki egymással, minden próbálkozás ellenére feszült közöttük a viszony, akkor ha nem is szakítanék, de nem erőltetném, hogy mi egy család legyünk, együtt éljünk, szorosabbra fűzzük a kötelékeket. Szóval a gyereket nem kényszeríteném rá, hogy olyannal találkozzon, akivel nem tud kijönni.

Viszont ha tényleg valami kezdeti durcizásról van szó, akkor azért amondó vagyok, hogy nem a gyerek szabja meg, hogy kivel lehetek együtt, elvégre én vagyok a felnőtt, és ő a gyerek. Nem kell apjaként elfogadnia valakit, aki nem az apja, viszont ettől még az illető nekem lehet a párom.

Mondjuk ilyen szempontból kisebb gyerekkel könnyebb, ők általában még sokkal elfogadóbbak, főleg, ha megszokták, hogy az életükben más embere (barátok, rokonok, ismerősök) is helyet kapnak, nem csak ő plusz a vele élő szülő létezik.