Van olyan amikor így tönkretesznek egy gyereket. Mi a megoldás?

Nem jó másoktól függeni...

Jó anyagilag önállónak lenni-én is szeretnék... Nem jó mindig azt hallani hogy itt semmi se a tiéd, mindent én vettem...Én odaadom az összes pénzem, mert engem az nem boldogít, mégis megkapom sokszor hogy egy senki vagyok -és sokszor már én is ezt érzem hogy az vagyok aki semmit sem ért el az életében amit szeretne... Most kicsit küzdőbbnek, lázadóbbnak érzem magam-utálnak is érte... De végre azt is csinálom, amit én szeretnék pl. jusson fél óra magamra hogy eltudjak menni futni vagy van egy két hobbim, amibe fejleszteni akarom magam...

Mindenki legyen kicsit talpraesettebb nehogy elnyomják vagy később a szemére vessék...

"eddig akárhogy próbálkozott az életben érvényesülni mindig az apjára utaval maradt. "

Ezt nem értem. Mit csinált pontosan az apa, ami miatt a lány nem tudott érvényesülni?

Na, már megint a szülő a hibás, mert a "gyerek" 30 évesen (??) nem boldogul az életben...

Van egy bizonyos kor (mondjuk 30 ?) amikor már nem lehet a hülye, gonosz szülőre ráfogni a saját sikertelenségünket..

Miért divat ez mostanában ?

Valakire kenni kell....

Hát arra, aki eddig a legtöbbet adta...szomorú :(

hmm... a hiányzó gyerekkori élményeket már nem lehet pótolni, de még él mindenki, tehát van esély. Ha Apukája szeretetére vágyik, hát mondja meg neki, miért függőség az, hogy elmondom Apunak, hogy köszönöm, hogy gondoskodott rólam gyerekkoromban, most meg szeretném, ha többet beszélgetnénk vagy lógnánk együtt? felnőttként is vágyunk szüleink szeretetére. :)

van szakmája ennek a lánynak? miért kap mindig csak minimálbért? 30 évesen még tanulhat is valamit.

ha a lány úgy érzi, belefáradt, akkor kérjen segítséget, barátaitól, vagy lelkisegély vonaltól és találjon magára,

tanuljon, legyen hobbija stb.

Ilyen idős korban már csak a gyengeség jele, hogy a szüleit hibáztatja. Nem tudom mi a szakmája, de elképzelhetőnek tartom, hogy nem tanult szakmát, vagy nem olyat amit tudna bármire is használni. Igaz manapság nehéz elhelyezkedni, de nehogy már azért nem vállal el bizonyos munkákat mert lenézik az apja haverjai. Ugyan már, mióta szégyen a munka?

Másrészt millióan tartják fenn magukat minimálbérből, sőt van aki még gyereket is nevel, nem igaz, hogy nem lehet így elindulni valamilyen irányba, főleg ha állítólag nem fontos a márkás holmi meg a telefon bla bla.

Ne haragudj egy egy fikarcnyi együttérzést nem tudok produkálni, mert szegény gazdag porontynak derogál minimálbérért dolgozni, és ezt mindenféle szánalmas önigazoló történetkével próbálja alátámasztani. Ha meg nem tetszik neki a high society akkor nem kell oda tartozni, nem igaz az sem, hogy a prolik között nem talál haverokat, mert jaj szegény kiveti a társadalom. Nincs a fejére írva, hogy gazdag a faterja.

Azt tanácsolom menjen el pszichiáterhez ha depressziós, kérjen segítséget szakembertől, mert ez már csak egyedül az ő problémája, és nem a szülei hibája.