Hogyan hozakodjak elő a B tervvel?
Elsősorban szülőket és/vagy párkapcsolatban élők válaszára lenne kíváncsi.
Hogyan hozakodjon elő súlyosan beteg gyermeketek/párotok azzal a témával, hogy mi lesz, ha talán még sem ér olyan boldog véget ez a mese, ahogy azt mi terveztük?
Az esélyeim romlanak és míg eddig eszembe sem jutott ez a verzió, mostmár egyre többször megfordul a fejemben a "mivan, ha..." verzió.
Szeretném a szüleimmel és a párommal megbeszélni, hogy mit szeretnék, mit kire hagynék, mi a végakaratom a temetéssel kapcsolatban, stb. Ergo csupa kényes téma, amitől nekem is bőgnöm kell, ha csak erre gondolok, nem akarom itt hagyni őket. Még is úgy érzem meg kellene ejtenünk ezt a beszélgetést. Nem akarom, hogy azt érezzék, hogy feladtam, mert nem így van, de ugyan tudom, hogy nagyon aggódnak értem, szeretném ha együtt látnánk reálisan a helyzetet, hogy lehet, hogy máshogy alakul a történet.
A betegségemről nem szeretnék bővebben beszélni és ha megkérhetlek titeket a sajnálkozó válaszokat is kerüljétek, így is éppen elég nehéz ez, erőre van szükségem, nem sajnálatra! Kérlek a kérdéseimre összpontosítsatok! Hogyan hozakodjak elő a témával, hogy ne legyen nagy családi zokogás a vége? Milyen helyzetben, hol? Esetleg azt is megírhatnátok, hogy ti miket említenétek meg, esetleg mi lenne az amit feltétlenül elintéznétek/megtennétek ilyen helyzetben!?
(24 éves vagyok, komolyabb tulajdonom nincs, részben a párommal élek, részben a szüleimmel, nem vagyunk házasok, és én anyagilag független sem, nincs gyerek, ha minden jól megy tavasszal diplomázok. Ezt csak a tisztánlátás végett.)
válasza: válasza:Nézd, én anélkül is "rendelkeztem", hogy beteg lennék. Tehát alaposan "kitanítottam" a családom, hogy milyen temetést szeretnék, ha bármi történne velem. A te esetedben ez nyilván picit más, de jogod van hozzá, hogy elmondd.
A végrendelkezés az más. Azt megcsinálhatod a családod tudta nélkül is, és nyilván csak akkor lesz hivatalos, ha írásban is rendelkezel. Ezt megbeszélni kevés, mert akármilyen "rendesek" is, egyáltalán nem biztos, hogy betartják. Millió esetet láttam, amikor a család a szóbeli végakarotot nem tartotta be! Jelenleg, ugye tudod, hogy a szüleid örökölnének utánad. Ha ez nem felel meg neked, akkor írj végrendeletet!!!
A többit viszont neked kell tudni, hogy mi az, ami fontos számodra, és hogyan fogadná a családod... próbálj meg egyenként beszélni velük.
válasza: válasza:Nagynényém férje rákos. Pár éve küzd ellene,de orvosok se biztatják.
Ő összehívta a családot,és elmondta hogy ha bekövetkezik a legrosszabb,akkor mit hogy szeretne.
Ami értékes és a nevén volt,mindent átíratott nagynényém nevére,autót,lakást,mindent (így nem a két kisgyerek örököl,el lehet adni ha nem megy a fenntartása a nagy háznak)
A sírást nem lehet elkerülni.
Egyik barátom leukémiás,félig barátnővel,félig szülőkkel,idén diplomázott,épphogy elkezdett dolgozni. Ő csak ügyvéddel beszélt,végrendeletet írt mit hogy szeretne.a család nem tud róla,nem beszélnek arról,mi lesz,ha...
Gondold át,van-e bármid amit ne a szüleid kapjanak (mert ugye ők örökölnek utánad),akkor arról írj végrendeletet.
válasza:Remélem meggyógyulsz. Sok erőt és kitartást kívánok hozzá.
Én nem tartom jó ötletnek a levelet. Iszonyat sok megválaszolatlan kérdést vet fel, akkor amikor a legnagyobb a fájdalom. Volt hasonlóban részem / részünk. A mai napig nem értjük, hogy miért nem mert elénk állni és elmondani az illető, hogy mit akar, mennyire súlyos a helyzet. Magunkat hibáztatjuk, hisz lehet azért nem tette meg, mert nem bízott bennünk. Ezt a bizalmat értsd úgy, hogy nem mert előhozakodni a témával valamiért.
Ha nem lenne szép vége a mesének, akkor szerintem pontot tegyél a mondat végére és ne hagyj semmilyen szinten kérdő jeleket. Hidd el így se lesz könnyű az itt maradottaknak.
Ha te se érzed magad erősnek egy nagy beszélgetéshez, akkor próbálj meg több apró egy-egy mondattal tájékoztatni őket, hogy mit szeretnél.
válasza:A bátyám volt ilyen helyzetben. De ő egy könnyed, laza személyiség. Így igazából viccesre vette a figurát. Közölte, hogy ezt és ezt a zenét játszátok le a temetésemen és táncoljatok a síromon, a kutyáimat vigyétek versenyekre (keverékek) etc... Így nem vettük mi sem igazán komolyan...
Még ma sem egészséges és várunk továbbra is a transzplantációra...de addig is megy az élet és nincsenek nagy zokogások. Remélem nem is lesznek.
Neked is sok kitartást!
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat! Azért valamilyen szinten még is szeretném ezt megbeszélni. A legmélyebb dolgok lehet maradnak levélbe. Gondolom az ő fejükben is megfordult ez a lehetőség is, de nem tudom, sosem került szóba, hogy én nem fogok meggyógyulni... Mindig minden mondat úgy kezdődik, hogy "ha meggyógyultál..."! Rendben, hogy tartani akarják bennem a lelket és ezért hálás is vagyok, de kicsit jó lenne legalább jelet látni arra, hogyha mégsem gyógyulnék meg, akkor azt is "túlélik" és képesek lesznek feldolgozni. Nem mondom, hogy el kell engem kapálni, mert nem. :) Viszont szeretném én is érezni azt, hogy ha véletlenül nem sikerülne, akkor is minden rendben lesz. Nem csak magam miatt, mert akkor nekem már mindegy.
Ez mindkét részről egy iszonyat nehéz helyzet és megmondom őszintén én nagyon félek. Leginkább attól, hogy itt kell hagynom mindenkit, de remélem a legjobbakat.
Azt a kicsi tulajdonomat, amim van valószínűleg a szüleimre hagyom, némi pénz, semmi egyéb.
Amit a páromnak szeretnék adni, azt megteszem ha komolyra fordulna a helyzet.
Elpoénkodni ezt a témát sajnos nem tudom és a szüleim is dobnának egy hátast ha megpróbálkoznék vele pedig nem vagyunk egy merev család. Egyszerűen az egészségben mi sosem ismertünk viccet. Anyu sírógörccsel rohanna el, ha odaállnék vigyorogva, hogy ezt a zenét nyomassátok a temetésemen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!