Hogyan tovább, ha nem látom a jövőt?

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyre írok... 38 éves vagyok, 6 év kapcsolat után fél éve elhagyott a párom, mert össze akartam költözni vele. Vagyis ez volt az "utolsó csepp" - nála. Mintha teljes erőből arcon és gyomorszájon vágtak volna. Soha nem volt bennem olyan vágy család és gyerekek után, mint éppen akkor.

Nem tudom újratervezni az életemet.

Hazaköltöztem a szüleimhez.

Elegem van. A saját életemet akarom élni családdal, de nem mindenáron akarok férfit, hanem életem párját keresem. És örülök, ha szívesen tervez velem. Ha azt érezném, megtalálta akit keresett és bolond lesz elengedni.

A párom csúnyán dobott ki, és ma is reggelenként ha fölébredek, a kegyetlen szavait hallom a fülemben. Felőröl hogy nem értem, miért tette.

Nem látom a jövőt. Összeolvastam mindenféle könyvet, és tudok sokféle módszerről. Vannak jó barátaim.

Úgy volt, hogy ősszel elutazunk a (volt) párommal, még naptáramban van az út. Most B tervként máshová megyek egyedül, de azt érzem, minden reménytelen, csak lefeküdnék és meghalnék.

Nem is tudom, miért írok ide... Nagyjából tudom, mit lehet ilyenkor mondani, tanácsolni.