A válság miatt a ti családotoknak is jócskán lejjebb kellett adnia a megszokott életszinvonalat, esetleg valaki munkanélküliséggel is sújtva lett és nem sikerül munkát találnia, hogyan viselitek mindezt?

Sz@rul,de büszkén.Minden áldott nap fossos sertéspörköltet eszünk,már komolyan hányok tőle.Amúgy a szüleimnek szerencsére van munkájuk,ideiglenes én lettem csóró,de szerencsére nem fog már sokáig tartani.

jav.:en

Elég régen, kb. 2006 óta jócskán lejjebb kellett adnunk a válság miatt, azóta mikor van munka, mikor nincs, mikor van egy kis pénz, mikor nincs. Nem túl rózsás a helyzet, én is elveszítettem a munkámat, bár én jóval később, még szerencse, hogy a páromnak legalább még van munkahelye. De nem panaszkodok, azért valahogy mindig kisikerül valami, van mit ennünk, vagy mit felvennünk, van fedél a fejünk felett, van, mivel fűtenünk, habár sokszor egyik-másik bizonytalannak tűnik, de még mindig sikerült valahogy megoldanunk. Amíg ezek megvannak, a család egészséges és együtt vagyunk, addig annyira nem visel meg az életszínvonal csökkenése.

Nálunk hála az Istennek annyira nem... persze csökkent az életszínvonal, de nem vészesen. Mondjuk előtte sem voltunk krőzusok, de legalább senki nem vesztette el az állását a családban, nem is volt drasztikus fizetéscsökkentés (bár volt... az más kérdés, hogy anyukám a közszférában dolgozik, és az ígért emelés helyett csökkentést kapott, ráadásul nem is a válság kellős közepén, hanem később...). Persze mi sem örülünk annak, hogy minden napra jut csekk, hogy a legtöbb "luxusról" le kell mondani (színház, könyvvásárlás, mozi, nyaralás...), és hogy hónap közepétől már csak az akciós kaja jut, drágábbakról, ne adj Isten rágcsálnivalókról, "nem alap" élelmiszerekről szó sem lehet, de még így is hálát adok, hogy nem lehetetlenedett el az életünk, és viszonylag jó életszínvonalon élünk.

A férjemnek kicsit csökkent a fizetése, viszont nekem pont a válság kellős közepén sikerült nagyon jól fizető munkát találnom. Így a havi bevételünk több lett, mint előtte. Szerencsére a munkahelyemen inflációkövető bérkiigazítás van minden januárban, így az is kevésbé érint, hogy kúsznak felfelé az árak.

Én pont a válság alatt kezdtem el dolgozni, az nekem mindenképp ugrás volt életszínvonalban a koli és a párezer forintos ösztöndíj+diákmunka után. Elég jól elvoltunk a párommal, ő is akkor kezdett dolgozni. Végülis most se panaszkodhatunk, de érezhetően nem engedhetünk meg annyi mindent, az új törvényeknek köszönhetően csökkent a cafeteria kerete mindkettőnknek (főleg férjemnek drasztikusan évi kb. 120eer Forinttal) illetve most nyáron elvettek a délutáni műszakpótlékot (nekem ez kb. havi 20ezer Ft havi kiesést jelent) plusz ugye minden megdrágult. Egyenlőre még elvagyunk, de nem tudom mit csinálunk ha még levonnak valamit. Hamár nem emelkednek a fizetések, legalább ne csökkentsék......

Én meg pont a válság kezdetekor kezdtem (volna) el dolgozni. Munkám azóta sincs csak időszakos. Nekünk azelőtt se ment jól, most se. Külföldre szeretnék menni de ahhoz spórolnom kéne pénzt viszont nem létezik fizetésem amiből mindezt megtehetném így napról napra éldegélek.Még tanulni sem tudnék elmenni egyetemre vagy akár valamilyen más szakképzésre hála a sok tandíjnak...nem tudok mit kezdeni az életemmel. Nem tudom mi lesz mert nem igazán látom a beígért változást...