Ha kiderülne, hogy nem lehet kisbabád, elhagynád a párod, hogy Ő saját családot alapithasson valaki mással?

nem, keresnénk együtt megoldást.

ha csak ő nem szeretne mással lenni, abban az esetben megérteném, bár akkor ha ezt megtenné, jobb is...

Ha ő akarna, azt úgyis tudnám - már azelőtt, hogy a baba becsúszna. Nálunk ez nem jelentene gondot, mert számos oka van annak, hogy nem is vállalunk. (a potenciális lepontozóknak megsúgom, hogy ennek többek közt egészségügyi okai vannak, tehát NEM önző, karrierista gyerekgyűlölő modern szuka vagyok.)

Ha mégis szeretnénk, és nem lehetne, akkor nyilvánvalóan ő lenne az, aki eldönti: engem akar, mint családot, vagy pedig "igazi", hagyományos értelemben vett 'papa-mama-gyerekek'-et. Ebben az esetben viszont ő hagyna el engem. Én nem kezdeményezném a szakítást emiatt, hanem remélném, hogy velem együtt próbálna megoldást találni a problémánkra, ha ezt ő nem tenné meg, valószínűleg egyébb probléma is akad, de ez megfelelő ok/ürügy a szakításra.

1. +1

még annyi, h nálunk fordítva is van rá esély, legalábbis a párom retteg tőle, h az lesz a vége, h nem lehet gyermeke. szerintem jóval kisebb a valószínűsége, mint gondolja, de ha így lesz, akkor sem hagynám el (mindketten gyermektelenek vagyunk)

Mint srác válaszolok neked

Ha majd elérünk oda hogy gyerek vállalást fontolgassunk és kiderülne hogy nem csinálhatok gyereket, akkor nem lennék kiakadva, ha a barátnőm azt mondaná neki így nem kóser és elszeretne hagyni, én elengedném

A motorozás a nagy szenvedélyem, amit gyerek mellett felelősség csinálni(Tudja mindenki hogy egyről a kettőre, balesetet lehet szenvedni)

Én már magamban ezt leforgattam hogy, nekem tökmindegy lenne, a feleségemet meg nem marasztalnám

29/F