Ez hipohondria? Az anyósom (akit csípek! ) olyan fura. Biztos eddig is ilyen volt, de most már szemetszúrt a dolog, és aggaszt. Leírom az utóbbi 1 hónapot. Nem öregasszonyról van szó, fiatalos 56 éves.

Hipochonder vagyok. Ha nem fáj semmim, nincs semmi bajom, mint pl. most, akkor képes vagyok belátni, hogy őrültség, amit csinálok, de amint valami elkezd furán működni...

Pl. volt olyan, hogy a bal vádlim szorított. Tapogattam, nézegettem, pár óra múlva "tudtam", hogy mélyvénás trombózisom van, és azonnal rohantam az ügyeletre. Annyira "tudtam", hogy meg fogok halni, hogy pánikrohamot kaptam.

Ritkán fáj a fejem, de ha fáj, az meningitisz, és aznap nem alszok, csak sírok, és búcsúlevelet írok mindenkinek, akit szeretek.

Ha fáj a szemem (mert egész nap a monitort nézem vagy olvasok), az agytumor, és már akkora, hogy a szememet nyomja, rohanok a szemészhez, amíg nem mond senki biztosat, addig ide-oda küldöztetem magam.

Furcsa, mert ilyenkor teljesen más tudatállapotba kerülök, elveszítek minden rációt és logikát.

Figyelmet akar kicsikarni a környezetből.

Egyébként egy koron túl, ha az ember nem érzi, hogy fáj valahol valamije, akkor már nem él.

Vigyázni kell az ilyen MLM szomszédokkal: olyan alattomosan képesek becserkészni az embert, hogy a végén a kereseted ráköltheted a csodaszereikre. Az enyémnek is volt mersze azt mondani, hogy akár 30 szemet is bevehetek a különböző nyavalyákra, mert ezek nem "vesznek" össze. Ő egy nap 30 féle pilulát, kencét, spriccet vesz magához. Szóval be kellene anyóst ültetni egy rendelő folyosójára, és meglátná, hogy kik a betegek, meg milyen betegségek vannak, akkor büszkén mondaná: de jó, hogy nekem semmi bajom nincs:))