Akit szülőként nem érdekelt a gyereke lelkivilága, nem beszélgetett el gyermekével esténként, az miért nem tette?

Én próbálok jóhiszemű lenni, szerintem nem nem érdekli, hanem észre se veszi, hogy leszarja.. Vagy fáradt, túlhajszolt és el is felejti, hogy nem nagyon beszélgetnek, hisz hazafelé oviból, suliból, (esetleg a konyhában összefutván) csak megkérdi mi volt az oviban/suliban, netán mi volt a menzán az ebéd. És, ha a gyerek erre válaszol két szót, már ki van pipálva a napi "beszélgetés".

Apám pl. mindig el volt veszve a lelkivilágban, de néha odavetette nekem, hogy "jaj, de szeretlek", "puszi-pacsi", aztán már ki is fordult a szobából. Szerintem ő meg volt győződve, hogy remek a kapcsolatunk, hisz "szeret" engem. Az, hogy nem beszélgettünk soha, elképzelhető nem érezte problémának.

A kérdésed pontosan kire irányul?

Múlt időben fogalmazol „nem érdekelt a gyereke lelkivilága”

Másodszori válaszod jelen idő „ mai fejemmel nem értem, hogy nem érdekelhet….”

A saját szüleidre céloztál ezzel a mondattal vagy valakire a környezetedből?