Akinek a családtagjai, rokonai erőn felül költekeznek: milyen háttérből származnak?

Nem az számít, milyen családból származik, legtöbbjük nyilván átlagos körülmények közül.Az itt a lényeg, hogy a mai eget verő árakhoz képest olyan pofátlanul alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbben abból félretenni nem tudnak, hitelt pedig azért vesznek fel, mert másként esélyük sem lenne saját lakáshoz vagy egyébb áhitott dologhoz hozzájutni.Senkinek sem lehet hibájaként felróni, hogy felnőttként egy saját, normálisan berendezett ottjhonra, vagy kocsira vágyik, vagy családra, stb.Átlagos álmok, amiket átlagos keresetből nem lehet megvalósítani itt nyomorisztánban.

És ha már említetted, hogy félretenni...Hallottál-e róla, hogy a legtöbb család már felélte mindazt, amit eddig sikerült nagy nehezen félrerakni, megspórolni?Drága állambácsink már a megtakarításokat is az utolsó fillérig kitaposta az emberek zsebéből, már a kedves családi ékszereket adják el, hogy teljen ennivalóra!Nem az ő hibájuk.

Kit érdekel, honnan származnak?Saját hazájában nem ezt érdemelné az ember!

amit eddig láttam, az az, hogy inkább a szegényebb réteg hajlamos erre. már egészen kisiskolás koromtól ezt tapasztalom. pl. volt egy nagyon szegény barátnőm, kapott 500ft-ot egy nénitől, mert segített neki hazavinni a csomagjait a boltból, és rögtön elköltötte édességre. ha akkoriban kaptam egy kis pénzt, akkor eltettem. lévén, h a nagyszüleimtől amúgyis kaptam csokit, színes ceruzát, vagy ami épp kellett.

a hitelfelvevős téma azért már a herdcore verzió, én inkább olyan embert ismerek, aki egy hirtelen jött nagyobb bevételt azonnal eltapsol impulzusvásárlással. mert úgy érzi,h ki tudja mi lesz holnap, most szeretném egy kicsit jól érezni magam.

nekem nehéz beleképzelni magamat az ő helyzetükbe, sosem kellett még filléres gondokkal küzdenem, de meg is becsülöm a pénzt. minden hónapban elteszem a fizetésem 20%át legalább, és az első helyen a spórolás áll, nem a pillanatnyi élvezetek.

mondjuk azt, h jobb módú családból jövök, de sokat hozzátesz, h otthon milyen pénzügyi kultúrát neveltek belém. nálunk nem a flancolás volt a divat, de ha kellett valamire egy nagyobb összeg, és valóban szükség volt rá, akkor gond nélkül elővettük.

múltkor behalt az 5 éves laptopom. akkor örültem csak igazán, h van megtakarításom, mert már másnap tudtam menni a szaküzletbe, és venni egy számomra megfelelőt. ha nem lett volna megtakim, akkor fűtől fától kölcsön kellett volna kérnem....

Leginkább a nem képzett, vagy pénzügyi alapismeretekkel nem rendelkező családból. Nyilván kevés pénzből nagyon nehéz félretenni, van, aki nem tud, de sok ember egyszerűen csak számolni nem tud, és egy hét alatt elveri a fizetését, amit egész hónapra kellene beosztani. A pénzzel való bánásmódot lehet tanulni. Akinek a szülei ehhez nem értenek, ott a gyerek se fog hozzá érteni. Ez egy minta, ami öröklődik, tisztelet a ritka kivételnek. Vannak jómódú családok is, akik nem tudnak a pénzzel bánni, mert minden kifolyik a kezükből, és vannak olyanok is, akik kevés jövedelemből akarnak úgy élni, mint a kiskirályok, és ezért mindenféle adósságokba keverednek. Sajnos az adósságcsapdából nem nagyon lehet kikeveredni, úgyhogy ennek ritkán van jó vége.

Alapvetően Magyarországon az oktatási rendszer is hibás, mert ezeket a dolgokat tanítani kellene, mint máshol teszik.

Tipikusan inkább olyan emberek, akiket nem tanítottak meg a szüleik a pénzzel bánni még felnőttként is quasi gyerekek maradtak. Inkább szegényebb családokról van szó, ahonnan a fiatalok kiemelkedtek jó vagy jobb fizetéssel. A szülőknek sem volt tapasztalatuk hitel terén és gazdálkodás terén sem, egyik-hónapról a másikra éltek, a fizetés nem volt akkor, hogy félre lehessen tenni. Mi is a párommal viszonylag szerény környezetből származtunk, egyikünk sem kapott pénzt. Amikor a hitelt felvettük, akkor nekem még fizetésem sem volt. A párom kikiáltotta magát pénzügyi szakembernek és ő intézte az egészet.

Végül úgy alakult, hogy öröklés után mi visszafizettük a chf alapú hitelt, de nem mindenki ilyen szerencsés.

Most félrerakok pénzt és valamiféle tartalék képzésre törekszem.

Azok, akik most kb. 30-45 közöttiek gyerekként felnőttként a hitelek súlyával nem szembesültek, ez a korosztály még erősen a kommunizmus alatt nőtt fel, akkor nem volt hitel. A szüleik meg pláne nem ismerték a kapitalizmust, hiteleket, a saját szüleiktől hallomásból tudtak az 1945 előtti árverésekről.

Sokan másképp csinálnák, akiknek van hitelük, de kevés ember kezdheti újra. Mi újra kezdtük, de nem olyan könnyű a fizetésből sem félrerakni. Ha csak gyűjtesz, mikor élsz? Mikor jársz színházba külföldre stb. élsz a hobbidnak stb.