Ti is éreztétek már úgy hogy a családotok a legnagyobb gondotok?

Mi a tököm az a Bachelor diploma?

üdv

Öcséd

Nálunk szerintem rosszabb volt a helyzet.. de nem éreztem azt, hogy a család a legnagyobb gondom. Volt olyan osztálytársam, akinek nem volt családja. Ő sokszor mondta, hogy bárcsak neki is lenne, még ha rossz lenne akkor is, de legalább lenne... (örökbefogadta egy falunkbéli).

Nálunk apám masszívan ivott, mikor részegen hazajött, vert minket. Anyám próbált a víz felszínén tartani minket, úgy ahogy.. dolgozott, de nehéz volt neki, két gyerekkel, egy részeges férjjel, egy sárkány anyóssal, és az udvar tele volt állatokkal (disznó, tehén, tyúkok, libák, kutya, macska) akikről anyám gondoskodott. Tesóm az istennek nem akart tanulni. Nem mondom, hogy nem vágytam jobb életre... de ez adatott meg.

Azóta eltelt pár év, apám és nagyanyám meghaltak, tesóm normális szakmát szerzett, jól keres vele, szép családja lett.. nekem is. Anyu pedig a közelünkbe költözött és felváltva jár pár napra hol hozzánk, hol az öcsémékhez, ünnepnapokn pedig mi hozzá. Ilyen életre vágytam gyerekként, de ez csak felnőttként adattott meg, jóval túl a 30-on. Kitartás, minden dolog az életünkben átmeneti...