Az mit jelent, ha valaki érzelmileg függ a párjától, illetve társfüggő?

- képtelen nélküle meglenni

- egyenlőtlen, betegesen egyoldalú kapcsolatba is belemegy, csak hogy ne legyen egyedül

- képtelen felismerni a rossz helyzetét, és képtelen változtatni rajta, mert fél, hogy elveszítené a párját

- egyik kapcsolatból a másikba lép, csak az számít hogy legyen valaki érzelmileg, az nem fontos, milyen minőségben

- csak külső nyomásra, a következő jelentkező felbukkanásakor lép ki egy rossz kapcsolatból

Az ilyen Csernus félék simán azt is társfüggőnek nevezik, aki érzelmileg függ a másiktól.

Szerintem természetes dolog, hogy boldoggá tesz minket a társunk jelenléte, és hiányzik, ha hosszabban nincs velünk.

"Szerintem természetes dolog, hogy boldoggá tesz minket a társunk jelenléte, és hiányzik, ha hosszabban nincs velünk."

Igazad van, ez természetes, és senki nem mondja erre azt, hogy társfüggés.

Társfüggés az, amikor MINDEN a másiktól függ. Az egész boldogságod. Hogy az határozza meg valakinek az életét, hogy van párja.

Társfüggő az, aki minden önértékelését a párjába teszi, másoktól kapja meg. Természetes dolog, hogy jólesik egy bók, de annak plusznak kell lennie. Nekünk is elégedettnek kell lennünk önmagunkkal anélkül, hogy más mondogatná, hogy szépek/kedvesek/okosak/vagányak vagyunk.

Nemrég olvastam egy cikket, tisztára elhűltem, egy nő írta benne, hogy ha nincs pasija, néha kihagyja a fürdést és a fogmosást, mert nincs miért, kiért csinálnia.

Na, ez is társfüggés, és ennek az érzelmi változatai.

Szerintem ez két különböző dolog. A társfüggő nem tud egyedül meglenni, nem is feltétlenül egy adott személytől függ, hanem attól, hogy legyen valaki mellette, ezért még az is elképzelhető, hogy kilép egy rossz kapcsolatból, ha akad helyette egy másik biztos, de addig nem.

Ha valaki érzelmileg függ a párjától, annak vannak fokozatai, de szerintem a legtöbb ember, aki szereti a párját, valamennyire függ tőle érzelmileg.

Szerintem nem a személyiség a koros, hanem a helyzet.

Pl. ha kölcsönösen rajonganak egymásért hasonló mértékben és érzelmileg is függenek egymástól az nem baj.

Max. akkor baj ha ez az élet más területeinek (munka, gyerek, stb) a rovására megy.

Meg persze az is baj ha csak az egyik érez igy és a másik azt kihasználja.

De ha egymásból olyan mértékben hozzák ki a legjobbat hogy jelentős életminőségbeli ugrást okoznak kölcsösen egymásnak az inkább halálos szerelemnek kell nevezni még ha pszichologiailag lehetne társfüggésnek is...