Bízhatok benne ha már annyiszor csalódtam? Az igaznak vélt szerelemet hogyan is kell megélni?

Ez a tipikus ördögi kör, nálunk is ez ment pár évig. Azért nem vall be neked mindent, hogy ne veszekedj vele miatta, te meg azért veszekszel vele, mert nem mond el mindent.

Erre az a megoldás, hogy mondd neki, nem veszekszel vele, ha elmond valami olyasmit, csak szépen megbeszélitek. És a lényeg: ezt tartsd is be! Ha sérelem ér(nyilván nem megcsalás, hanem kisebb dolgok, amiket említettél), ne zúdítsd rá, hanem maradj higgadt, és inkább azt értékeld, hogy őszinte volt. Beszéljétek meg, puszi-puszi, békeszex, aztán mindenki boldog. Ő erre azt fogja látni, hogy nincs súlyos következménye, ha elmond neked valamit, nincs vita. És nem fog többé eltitkolni semmit, mert tudja, hogy nem éri meg, és szerintem szeret téged. Nálunk ez bevált.

Az elsőnek igaza van. Ez egy ördögi kör, aminek 3 fajta kimenetele lehet:

1) együtt megoldjátok a problémát

2) hánykolódtok mindketten végeláthatatlan időkig

3) valamelyikőtök kiszáll a buliból előbb-utóbb

És a gond az, hogy: nagyon sokan kergetik az 1)-est, nem veszik észre, hogy tulajdonképpen a 2)-esben vannak és eszükbe sem jut a 3)-as, pedig sok esetben célszerűbb megoldás volna. Vannak dolgok amiket nem lehet helyrehozni, persze ezt nem szereti senki hallani, de aki már átélt bizonyos dolgokat az tudja, hogy egy kapcsolat legalább 2 emberen múlik- ha pedig azt tapasztaljuk, hogy a másik személy semmilyen jelet nem ad a változásra vagy az újrakezdésre, akkor jobb, ha a hajónkat elsüllyedtnek tekintjük és egy új irányt adunk az életünket.

Felesleges sínylődni egy olyan helyzetben, ahol " se veled, se nélküled " állapot áll fenn- mire jó az ? Itt nem arról van szó, hogy nem tudnánk a másik nélkül élni, hanem arról, hogy nem tudunk a másik MELLETT élni, és azt, hogy nem volnánk képesek elhagyni, csak saját magunkkal próbáljuk elhitetni azért, mert félünk akár a magánytól, akár az önállósodástól, akár az új szingli élettől, meg bármi egyébtől.

Mert kényelmesebb valaki mellett maradni még akkor is, ha közben rengeteg dolog ment tönkre közöttünk- kényelmesebb, de semmiképp sem okosabb hozzáállás.

Az emberek ritkán mernek olyan döntéseket hozni, amelyek szakítással, továbblépéssel és újrakezdéssel kapcsolatosak- de akkor nem kell csodálkozni azon, hogy valamit évekig erőltetünk és továbbra is ugyanazt a nyomorúságot kell átéljük.