Hogyan készülhetnék fel lelkileg a nagyszüleim elvesztésére? Nagyon ragaszkodom hozzájuk.

Érdekes, engem szeretett nagymamám, de mondjuk én nem is ragaszkodtam hozzá.

Hogy, hogyan tudsz felkészülni lelkileg.

Valamennyire készül a lelked már tudat alatt, hiszen tisztában vagy a ténnyel ami történik.

A legjobb, ha próbálod elfogadni, és hálát adni azért, hogy ilyen sokáig élhettek, ilyen sokáig lehettek veled.

Még ha nem is tudod mi húz hozzájuk.

Merj rá gondolni, hogy ők el fognak menni.

Tölts velük még időt amennyit lehet, és mindent beszélj meg velük ami csak felmerül a lelkedben.

Ha sor kerül a halálra ne maradjon ?.

Ezt most még megteheted s ez nagyon jó!

Nyugiiii!!!!nem olvastam végog a leveled,de én is nemrég vesztettem el az utolsó nagyszülőmet/a mamámat és a másik papámat nem láthattam/:((((......arrra gondoltam mikor nehéz volt,amit a any mondott :éppen a mama mellette lévő nőnek megállt a szíve,de újraélesztették majd ezt mondta:miért tettétek ezt velem?olyan szép helyeken jártam.....tehát én már nagy on várom a halált:)pedig nagyon fiatal vagyok(12)biztos azt hiszitek hülye liba vagyok,pedig gondoljatok bele:találkozhattok a rég nem látott(halott)rokonaitokkal,ismerőseitekkel vagy esetleg állataitokkal,nincs munka,iskola stb. ;)TE MEG CSAK NYUGI:ÚGY VEZETTEM LE MAGAMBAN HOGY még mindkettő él.....egyszerre halnak meg,egyszerre lesznek a paradicsomban....EZ A JOBB VARIÁCIÓ!!!jó hogy nem olyan mint az én papámnak:meghalt A MAMA:((( és ő már nem akart élni,nem mozdult ki csak cigi,tv stb.+orvoshoz sem jáááárt...(ráadásul épp nyaraltunk amikor hívtak minket) bocs h hosszú letttt(és nem vagyok ilyen kis vallásos templomba járós pap:) de hiszek Istenben és biztos vagyok benne hogy mindenki megtalálja a maga helyét:)

12/L

Szerintem ne hessegesd el a gondolatot, hogy egyszer majd nem lesznek. Gondolj rá, de ne azért, mert várnád (persze, hogy nem), hanem azért, hogy rájöjj, miket tennél meg értük, amivel kifejezhetnéd a szeretetedet. Ne érdekeljen, hogy a nagymamád azt hiszi, érdekből segítesz: te tudod, hogy nem így van, ezért ne hagyd abba a támogatásukat. Sokat segíthet, ha beszélgetsz valakivel a halálról: most is, amikor még élnek, és akkor is, amikor már nem lesznek. Ne zárkózz be, természetes lesz, hogy fájni fog, de az sem kizárt, hogy kicsit megkönnyebbülsz. Attól függ, hogyan mennek el.

Én öt év alatt vesztettem el a maradék három nagyszülőmet. A nagypapám 91 évesen ment el. Előtte már hónapokig ápolni kellett, többször nem ismert meg minket, az utolsó két hétben nem evett semmit. Nekem ő volt az első, aki meghalt a családomból. Különösebben nem kötődtem hozzá, de azért szerettem, aranyos volt néha. Otthon sokat beszéltünk arról, hogy milyen állapotban van, mennyi ideje lehet vajon. A halála előtti estén is épp beszélgettünk, hogy nem jó nézni, hogy szenved. Amikor meghalt másnap hajnalban, az első sokkhatás után sírva fakadtam. Aztán még sokáig rámtört a sírás, és hetekig nem tudtam kimondani, hogy meghalt. Mindig olyan érzésem volt, hogy ő még mindig ott él nagymamámmal. Többször álmodtam is vele.

Aztán pár év után a két nagymamám következett, egymás utáni évben haltak meg. Évekig feküdtek úgy az ágyukban, hogy minden mozdulathoz segítség kellett, nem tudtak megfordulni, felülni, ülni, enni, inni stb. Az utolsó hónapokban már sajnáltam a szüleimet, mert láttam, mennyire fáj nekik így látni a saját szüleiket, mennyire kimerülnek a 24 órás ápolástól. Sajnáltam a nagymamáimat, hogy ilyen sors jutott nekik, és talán megdöbbentő, de reméltem, mielőbb vége lesz ennek. Aki nem ápolt még hónapokig úgy valakit, hogy tudta, soha nem gyógyul meg, és látta, hogyan sorvad el napról napra, az nem hiszi, hogy mennyire lehet várni a halált. Aztán amikor ezek a roncsok, akik már semmiben, még csak tekintetben sem emlékeztetnek arra, akit imádtál, végül meghalnak, előjön a hiány érzése. Hogy már nincs többé, és nem mondhatod el neki, minek örülsz, mi bánt. És az az ember hiányzik, aki volt akkor, amikor még nem volt annyira rosszul. A tavaly meghalt nagymamám máig nagyon hiányzik, de akkor már tudtam, hogy neki jobb lesz odaát.

Kívánom, hogy ne lásd a nagyszüleidet teljesen tönkremenni, és azt is, hogy ne érezd azt, hogy valamit még tenned kellett volna, mondanod kellett volna.

Tegnap 13:16-kor írtam neked. Teljesen átérzem, min mentek keresztül, és tényleg más, ha valaki olyannal tudod megbeszélni, aki benne van a napi ápolásban. Szerencsére mi tudtunk erről beszélni. Nem tudom, mennyire tudnál esetleg velem beszélni erről, de ha úgy érzed, hogy jólesne, írhatsz privátot.

Egyébként szerintem pont nagypapádat nem kellene sajnálni azért, mert nem ép agyilag. Gondolj bele, ha teljesen tiszta aggyal kellene átélnie mindazt, amin keresztül megy. Akkor már jobb neki, ha inkább nem tud róla. Amikor nagymamámnak voltak tiszta pillanatai, megkérdezte anyukámat, hogy mikor kelhet már végre fel, meddig kell még feküdnie? Erre nem lehet azt válaszolni, hogy soha, pedig az lenne az igazság.

Az apai nagymamámnak én sem mondtam szerintem azt, hogy szeretem. És ő nem is volt ölelgetős típus, így én sem bújtam hozzá. Ennek ellenére tudom, hogy szeretett és én is szerettem őt. Hidd el, a törődéseddel kifejezed azt, hogy szereted őket, még ha szavakkal nem is.

Biztosan fog később is fájni a hiányuk, ez ellen nem tehetsz semmit, ez természetes. És pont az fog hiányozni, amilyenek voltak, és hogy már soha nem lesznek olyanok. Ez a tehetetlenség tudja legjobban kiborítani az embert. Szembesülsz azzal, hogy a szeretteid mulandók, de ez ne csak szomorúságot indítson el benned, hanem tetteket is. A még élő hozzátartozók felé ki tudod mutatni, hogy szereted őket.

Szia!

Én tavaly novemberben vesztettem el a nagymamámat , akivel mindennap találkoztam , mivel mellettünk lakott. Nem lehet egyszerüen elképzelni azt, hogy milyen az ha egyszer csak meghal valakid aki közel állt hozzád és a következö percbben megmár nincs ott és nem is lesz. Arra , hogy elvesztessz valakit , nem lehet felkészülni, ez az élet rendje - Ez most nagyon érdekesen hangzott pont tölem aki nem akart beletörödni ebbe , de tényleg igy van , hidd el bármit megadnék azért hogy újra lássam öt és itt legyen , 23évig ott volt , mindig segitett , nekem is , öcsémnek is és bátyámnak is. Mindannyiunkat egyformán szeretett, olyan nincs , egyik szülönél se , nagyszülönél se hogy most akkor téged jobban szeretlek vagy nem .