Mit kezdjek a cuccaival?

Na, a máltai szeretetszolgálatot többet ne ajánljátok nekem. Rákerestem a legközelebbi városra, ahol van ilyen (és ahova el tudnám juttatni úgy, hogy megy rá egy csomó pénzem az odaút folyamán) és felhívtam őket. Hát kezdetnek kisípolt és egy kedves női hang közölte, hogy a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Háromszor próbáltam újra (más-más időpontokban), ugyanez.

Felkerestem jobb híján a központot. Egy kissé türelmetlen úriember elérhetőségként ugyanazt a számot adta meg és közölte, hogy azon az "állomáson" nincs állandó szolgálat. Mondom oké, de mobilszám van megadva az oldalon és egy nőnek a neve. Én ezt csakis úgy tudom elképzelni, hogy akkor azé a hölgyé a mobil...tehát három próbálkozás alkalmából legalább egyszer minimum ki kellett volna csörögnie... Hagyjuk. Kérdeztem elfogadnak-e csomagokat (ruhákat ugyebár, ágyneműt, stb-t) és hogy hova tudnám küldeni. Azt mondta nem tudja... -.- Jó kis rendszerük lehet...

Mindezt nem írtam volna le, ha nem találkozom egy hajléktalannal pár napja. A sors úgy hozta, hogy elbeszélgettem vele és szóba került ez a bizonyos szolgálat. Cirka negyed óráig beszélgettünk, de akárhányszor beszélt róla, egy pozitívumot se tudott mondani. Azt mondta nem foglalkoznak velük igazán és mindenki (még a személyzet is) nagyon ellenszenves az irányukba. Ha pedig többször megy oda segítségért (mondjuk heti 2 alkalommal, mert nem akar a télen megfagyni, vagy éhen halni), akkor az ottani vezetőség (akik közt egy pap is van) már megjegyzéseket tesz és rossz szemmel néznek rá.

Tudom, hogy nem egy eset alapján kellene megítélnem a szervezetet, de ezeket hallani elég durva volt. Egyáltalán nem így képzeltem el az ottaniakat.