Most én vagyok a bunkó, vagy nekik van igazuk?

Munkatársaim közül ketten összedugták a fejüket, és kész tényként eldöntötték, hogy látogassuk meg hétfőn egyik munkatársunk férjét, akit nemrég engedtek ki a kórházból...

Eddig nem lenne semmi baj, de ezt úgy közölték, mintha kötelező program lenne, nemet mondani nem tudok, mert akkor meg én vagyok a paraszt, hogy ennyi illem nem szorult belém...

A probléma ott kezdődik, hogy nem ismerem azt az embert, és szerintem ismeretlenül elég bunkó dolog beállítani, még akkor is, ha a felesége a munkatársam. Pluszban, ha beteg lennék, és feküdnöm kellene, nem repesnék az örömtől, hogy 12 ember váratlanul beállít (meglepetésnek szánják, a felesége se tudna róla), akik közül 7-et, 8-at egyáltalán nem ismerek. Ráadásul, ha az én párom lenne beteg, és meglepnének ilyesmivel, nagyon nem örülnék a dolognak. Kisebb bajom is nagyobb lenne annál, hogy 12 embert megkínáljak, főleg akkor, ha sejtelmem sincs arról, hogy jönnek.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy pár munkatársammal nem jövök ki túl jól, mivel nem tolerálom azt a stílust, amit megengednek maguknak. A fő probléma, hogy van két ember, és úgy kell ugrálni, ahogy ők fütyülnek, egyedül én lógok ki a sorból, hogy nem értek egyet velük.

Nemet mondani nem tudok, mert heteken keresztül szívatni fognak, a munka meg sajnos kell:(

Főnöknek nem tudok szólni, nem a munkához tartozik a dolog, és neki semmi köze az egészhez.

Szerintem az lenne a legjobb, hogy ha két ember elmenne, akik ismerik, és ajándékot vinnének neki. Abban benne lennék, hogy pénzt adjak az ajándékba, de 12 ember látogatását hülyeségnek tartom.

Felhoztam nekik a dolgot, de általában meg se hallgatnak, egyből én lettem a bunkó, akiben nincs semmi empátia...

Mit tegyek?