Mi a véleményetek arról az emberről akinek az a mottója hogy az élet egy játék és nem tudja komolyan venni az életet?

az én mottóm pedig ez:

tartsd a távolságot de ne vegyék észre hogy tartod a távolságot

Én azért irigylem az ilyen embereket. Nem a "mindenkit leszarok, mindenkit megbántok" típusra gondolok, de van a környezetemben is pár olyan 30 feletti ember (inkább fiúk), akik így élnek. És igenis vannak gondjaik, dolgoznak, csinálják az életüket, de nem aggódják túl a dolgokat, nem foglalkoznak annyit a hülyeségekkel. Szerintem ez kb annyiból áll, hogy nem élnek a múltban, nem pletykálnak, nem mások életét élik, hanem a sajátjukra figyelnek és mindig a jelenre koncentrálnak, hogy ne vesszenek el az értékes percek aggódással.

Én is szeretnék így élni, persze nyilván úgy, hogy figyelembe veszek másokat és nem gázolok át senkin a saját céljaim érdekében, de nem stresszelek minden szaron.