Édesanyám múlt hét kedden halt meg.62 éves volt. Senki nem gondolta, hogy beteg lehet, szerintem még ő sem. Két nap leforgása alatt ment el közülünk. Hogyan lehet ezzel a mérhetetlen fájdalommal és dühvel megbírkózni?
Egyszerűen még csak magamhoz sem tudok térni, de ezt még az is nehezíti, hogy az én kezemben esett össze, és látnom kellett, hogy apu az imádott feleségét (akivel 43 éve voltak házasok) élesztgeti, amíg a mentő ki nem jött. Én most csak azzal vígasztalom magam, hogy így nem szenvedett.(végül is kiderült, hogy évek óta a szívével is baj volt, és hónapok óta vastagbélrákja is. Ja meg persze a többi szerve is folyamatosan adta meg magát).Hétfőn már megyek dolgozni, remélem az egy kicsit elvonja a figyelmemet, mert most sajnos mindenről ő jut az eszembe. Apu miatt viszont a két nővéremmel együtt erősnek kell mutatnunk magunkat. Amúgy még csak 26 éves vagyok, most vágtunk bele a babaprojektbe, mama is annyira szerette volna már a kisunokát....
Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, de megkönnyebbülök egy kicsit, ha kiírom magamból a fájdalmamat.
Én most azzal próbálom a dolgokat feldolgozni, hogy naponta kimegyek a sírhoz, este pedig mécsest gyújtok érte.
válasza: válasza:Elöször is öszinte részvétem !
Nagyon nehéz tullépni egy ilyen helyzeten föleg, hogy nem tudtatok elözményeket.!
Még akkor is ha valaki tudja a hozzátartozóját, hogy rékos, és sajnos elöbb utobb ez lesz, de igy még nehezebb!
Sajnos szerintem ezzel nem fogsz tudni megbirkozni, esetleg idövel ( ami nem kevés ) belenyugodni, de még ez sem jo szó rá, mert ilyenbe belenyugodni sem lehet.
Teljesen együtt érzek veled, nekem egy nagyon közeli ismerösöm ( nem rokon ) halt meg tavaly, és most is néha álmodok vele, néha eszembe jut ( sajnos ö önmagának vette el az életét,) látod más küzdik az életéért, ö meg eldobta, és néha eszembe jut, nem-e tudtam volna segiteni rajta. Na mindegy itt nem ez a lényeg.
Ilyenkor szerintem jobb ha tényleg mész dolgozni, eltereled a figyelmedet az állandó rágondolásrol, két növéreddel legyetek erösek, apudnak, segiteni mindenbe, legyetek vele sokat, mert neki is nagyon rossz, és légy erös!!
És menj nyugodtan a sirhoz az kicsit megkönnyebbülést hoz, hogy ott vagy.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Édesanyámat úgy képzeljétek el,hogy az egész életét ledolgozta. Egyes fiatalok megirigyelhették volna a munkamorálját.Csak a családjának élt, mindhárom lányát ugyanúgy támogatta.Hozzám hetente feljött, hogy mindig egy új étel főzését megtanítsa nekem. Soha egy panaszt nem hallottunk tőle. Ő volt a család "motorja"
válasza: válasza: válasza:Őszinte részvétem.
Én ezen 7 éve estem sajnos keresztül az én anyukám 55 éves volt.Kivizsgálás miatt került kórházba, de 1 hónap múlva meghalt.:'(
Szerintem a legtöbb családba az édesanya a motor, nálunk teljesen megbénult az élet mikor ő elment. Édesapám teljesen összeomlott. A bátyám tartotta bennünk a lelket már előtte is. Én hazaköltöztem, hogy apu ne maradjon egyedül. Még a boltba járást is anyukám intézte. Apunak semmire nem volt gondja csak a kertre.
Minden nap hiányzik anyu. Az én véleményem az ha igazán szeretsz valakit nem igaz a mondás, hogy "Az idő minden sebet begyógyít".
Nemrég volt az esküvőm és annyira rossz volt, hogy az ő helyén csak a rózsa csokor pihen.
A mécses gyújtás az nálam is alap dolog. Még ennyi idő után is. Sőt a nagynénémmel itt is gyújtunk érte mindig gyertyát. [link]
Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikeredett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!