Sok nő miért megy férjhez, ha utána meg elválni kényszerül?

Lehet le fogtok pontozni, de én akkor is megírom a véleményem és előre is elnézést kérek a "tisztelt kivételek"-től.

Ma, ha összejön egy páros együtt tölt némi időt és ahelyett, hogy megpróbálnák, hogy tudnak-e együtt élni felhúzzák a gyűrűt divatból, mert ugye sikk menyasszonynak lenni. sokszor ez akkor történik, mikor még a huszas korosztályt sem éri el a páros. Aztán gürizés, mert a gyerekek lagzit akarnak vagy "vegyünk fel hitelt", mert valahogy ki kell pengetni azt a másfél-két millió forintocskát.

Aztán laknak egy darabig valamelyik szülőnél vagy kinyögnek egy házat hitelre(persze szülői segítséggel).

Kiderül az asszonyka nem tud főzni vagy elég rendetlenke s nem tud háztartást vezetni egyedül. Vagy másik eset: nem élték ki magukat, de nincs pénz a nyaralásra, bulizásra, mert a házon ott a hitel és még lenne is mit csinálni rajta. Aztán besikerül a baba, örülnek. Megszületik, jönnek a gondok: az asszony elhízott, a férj eljár otthonról, az asszonyka gyese pelenkára és popsitörlőre pont elég, a férfié pedig a hitelre és arra, hogy ne haljanak éhen.

Na és legkésőbb ilyenkor már nem is csillog igazán az a gyűrű, amit a másik újjára húztak.

csalódottság van, türelem és megértés nincs. aztán legegyszerűbb dolog: váljunk el: tiéd a ház fele és a 10 olajsütőből, amit nászajándéknak kaptunk 5.

Tudom nagyon lesarkítottam és kicsit utálatos, amit írtam, de a lényeg ugyanaz: nem ismerik egymást annyira, hogy a problémákat is képesek legyenek együtt megoldani. Hamarabb jön a gyűrű, mint hogy megérjenek a dologra.Nem is csoda, hogy minden 2. házasság válással végződik, hiszen vagy megcsalás vagy türelmetlenség és meg nem értés miatt előbb-vagy utóbb az egyik kifalsul.

"Jó párkapcsolat, a felek az évek alatt kiismerték a párjuk erényeit-hibáit , szeretik egymást, jó és harmónikus a szex, meg tudják beszélni a dolgaikat.... ebből lesz a házasság"

Ilyenkor még senki nem gondolja, hogy másképp is alakulhat, mindenki a sírig tervez. És szerintem igyekszik is, csak esetleg rosszul.

Szerintem inkább a bennünk mozgó rossz minták, téves beidegződések fel nem ismerése vezet a váláshoz.

Én nem hiszem, hogy az emberek 50%-a alkalmatlan selejt lenne, akihez eleve nem kéne hozzámenni!

Csak sok a teher, nincs a rokonság elérhető közelben, aki támogatna..és nagyon könnyen kimondják, hogy ez nem jó-férjnek, feleségnek-kidobja, mint a régi hűtőt. Pedig ugye azt is meg lehetne javítani, csak nem divat.

És sokkal többször olvasom itt is, szerencsétlen férj elfelejtett zsemlét hozni, akkor az ötödik tanácsadó már ott tart: hogy mehettél ehhez a hülyéhez, dobd ki mielőtt

megverne, s keress egy hozzád méltó szupersztárt!

Pedigugye, akit szeretünk, attól nem dobjuk ki, hogy kicsit elbutult, hanem próbálunk neki segíteni helyrerázódni, mert mi is kerülhetünk még hasonló helyzetbe, meg mert ez az egész család közös érdeke.

Sokszor az a baj, szerintem, hogy az esküvő után is "ő" meg "én" marad, a "mi" helyett, és folyton méregetik, mint a jegyesség alatt, hogy megfelel-e még, jó-e még, nem kéne-e kicserélni esetleg. De ha a fiatalok nem tudják, hogy váltani kellene, a rokonságnak meg kellene mutatni , sőt rákényszeríteni őket erre! Csakhát nincs is olyan már, hogy rokonság, max., jó ismerősként karácsonyko r küldünk egy ímélt. S a barátok, éppoly tapasztalatlanabbak-esetleg szinglik, öregfiúk...épp lázít sokszor, a helyett, hogy rábeszélne arra, hogy meg kell oldani a problémákat!

Itt él egy indiai ember, ő tartott előadást, miben más ott, s azt mondja, nem válnak: csak komoly indokkal választ el a bíróság.Egy barátnőjük, el akart válni a férjétől, mert az skizofrén lett.Nem választották el: azt mondták: -Vannak orvosok, vannak barátok, rokonok, segítenek. Azóta is együtt vannak, a férj gyógyszert szed, és boldogok, hogy együtt maradtak. De! Tényleg! Mindenki melléjük állt, és valós segítséget nyújtottak.

Én a sok válás okát elsősorban abban látom, hogy egyedül marad a pár, és ha nem tudják megoldani a problémáikat, senki sem segít nekik. Esetleg még ront. Sokszor.