Miért kivételez velem a a mamám?

Hárman vagyunk testvérek, mami egyedül nevel minket. Én vagyok a legidősebb 19/L. Mindig is nagyon jól tanultam, kitűnő bizonyítványom volt nem egyszer - még 12-ben is -, középsuli végén ballagáskor tantestületi dícséret és jutalom - 4 évet összesítve én voltam az iskola legjobb diákja. Ezzel szemben az öcsém (17) bukdácsol, hazudozik, csúnyán beszél a mamival (nyugodtan engedjétek el a fantáziátokat azzal kapcsolatban, hogy mi mindent megenged magának), volt, hogy vissza is ütött Neki, állandóan van valami baja, verekszik - egy kis semmirekellő, de nyalizni azt aztán tud. Plusz Ő a nagyi kis kedvence, mert az öt unokából csak Ő fiú. A húgom (15) olyan átlagos tanuló, de csak mert lusta. Mindig mindent kinyávog magának.

Természetileg én, hát kicsit nehéz eset vagyok, nem nagyon szeretem, ha a családom mindig mindenről tud (pl: nem mindegy a húgomnak, hogy miért mentem kozmetikushoz? - fazongyantára mentem, és nem hiszem, hogy ez Rá tartozik); mami mondja, hogy "lópokróc" stílusom van. Kicsit van is benne valami, de mivel tudom, hogy milyen vagyok mindig odafigyelek és próbálok változtatni, mert ez nekem sem jó így - csak nehéz 180°-ot változni - és ezt a mami is tudja. Egyébként mindig őszinte vagyok, kimodnom amit gondolok és ha vmit rosszul csinálok vagyok csúnyán viselkedek a mamámmal azt be is ismerem, elgondolkozok és onnantól figyelek arra, hogy egy olyan szituációban hogy kell viselkednem. Mami pont ezért "veszélyesnek" tart (nem szó szerint), és azt modnja nagyon ijesztő ez a tulajdonságom - ijesztő, hogy túl jól ismer (vagy vmi ilyesmi).

Ezeket csak azért írtam le, hogy legyen valami háttér a kérdésemhez.

Az a problémám, hogy velem mindig kivételez - negatívan. Engem anno középsuliban (17 évesen) nem engedett ki Angliába az iskolával, év elején azt mondta, hogy nincs pénz jogsira --> nem csinálhatom meg, pedig lett volna lehetősége, hogy 90ezer forintért megcsináljam - ezt is ösztöndíjból fizettem volna ÉN (akkor még nem mondták, hogy megkapom, de tudtam, hogy így lesz). De persze a húgomnak adott kölcsön, hogy megcsinálja robogóra a jogsit, Ő kimehet Angliába az éven, elmehet egy 62 ezer forintos sítáborba. Az öcsémnek támogatja a hobbiját (horgászat) és kiküldi nyáron Kanadába rokonokhoz. Ezzel szemben most én csinálhatom sokkal drágábban a jogsit - persze saját pénzből -, a csizmámat se fizette ki, mondván nincs rá pénz. Előre szóltam Neki már most, hogy készüljön, mert jövőre az egyetemi egyenruhám 40ezer forintba fog kerülni, 3-ban a gyűrű meg 50 ezerbe. Húzta a száját, pedig ezek fontos dolgok számomra és azért szóltam Neki időben, hogy tegyen félre rá - meg nem csak úgy kérném - hanem az egyenruhát karácsonyra és közös ajándékként az egész családtól (jó nagy családunk van). Azt mondja, azért küldi ki a húgomat, mert Ő sose fog kijutni máskor és engem azért nem engedett ki, mert tudta, hogy én majd az egyetemen úgyis ki fogok menni tanulni külföldre! Pedig ez így nem jó! Nekem is járt volna a tapasztalatszerzés és az ismerettség-kötés lehetősége 17 évesen. És most ott tartok, hogy nagyon nehezen megy a nyelv, így ki se tudok menni tanulni küldföldre. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem kapok meg én sose semmit. Hogy miért mindig csak arra nincs pénz, amit én szeretnék. Bulizni se járok az egyetemen, hogy ne legyen sok a kiadás (1 hónapban kijövök 24 ezerből - sztem az nem sok + mindig írom egy füzetbe minden egyes kiadásomat, úgyhogy tényelg odafigyelek és még ellennőrizni is tudna, ha akarna), és ha egyszer mégis elmegyek már jön, hogy mennyit költök (kőkemény 1000 forintot). Nem is tudok örülni annak, hogy a húgom örül és mivel nem vagyok egy megjátszós típus, nem is fogok úgy tenni. Még az öcsém is több mindent megkap, pedig úgy viselkedik a mamival, mintha a rabszolgája lenne! Mért bánik velem másképp, mint a testvéreimmel? Pedig úgy érzem, már nagyon sokat bizonyítottam (persze tudom, hogy még van hátra ebből bőven).

(Bocs, hogy ilyen hosszú lett!)