Hogy mentsem meg?

Üdv. 9 éve vagyok együtt párommal, Ő 27 én 30 éves vagyok. Van egy 5 éves kisfiunk, aki szerelemgyümölcsként született. Nem volt tervezve, de meg sem fordult anno a fejünkben, hogy nincs itt az ideje a gyermekáldásnak és elvetetjük, akartuk Őt mindketten egyformán. Hatalmas válságba került a kapcsolatunk, szeretnék kilábalni belőle mihamarabb, nagyon szeretem a feleségemet, kisfiamat. Tudom, hogy a gyerek nem összekötő kapocs, ezért róla nem ejtek a továbbiakban szót. A lényege az alaptörténetnek, hogy feleségem akárhogy is, de megcsalt engem egy nálam is 11 évvel idősebb, elvált 3 gyerekes emberrel. Az egészet őszintén elmondta nekem. A baj az, hogy bennem ez a történet olyan érzéseket hozott a felszínre, hogy kapcsolatunk hajnalán nem voltam ennyire szerelmes a feleségembe. Nem érzek utálatot, gyűlöletet iránta, csak őszinte tiszta szerelmet, szeretetet. Tudom, mivel én is férfiból vagyok, hogy adott esetben én is minden szépet és jót hazudnék egy lánynak, hogy elérjem, hogy az ágyamba kerüljön. Feleségem elmondása szerint, megbánta ami történt, nem tenné meg újra, viszont most azt érzi, hogy nincs szüksége senkire és semmire. Nincs szüksége szeretetre, boldogságra, törődésre, sem tőle,, sem mástól. Szerintem csak haragszik önmagára, bünteti magát a történtek miatt. Nagyon szeretem a feleségemet, nem akarom elveszíteni. Mindezek ellenére, ha olyan műsor megy a tv-ben, nagyokat kacagunk, együtt főzünk, együtt csinálunk mindent ugyanúgy mint rég, csak van közöttünk egy hatalmas fal, ami mindent megakadályoz. Ugyanúgy puszival köszönünk egymásnak, egy ágyban alszunk. Sexuális téren nincs köztünk semmiféle kapcsolat, sem csók, sem semmi. Este ugyanúgy mint régen, simogatom az arcát, vagy bármely testrészét, amely adott esetben elérhető számomra és az intim szférán kivűl esik. Nem mondja soha, hogy ne simogassam, ne is érjek hozzá. Nagyon félek, hogy elveszítem, de nem szeretném. Mint minden kapcsolatban, nálunk is voltak korábban nézeteltérések, kisebb- nagyobb viták, de ezidáig mindig meg tudtunk beszélni mindent. Most is rengeteget beszélgetünk. Attól fél, hogy ha kibékülünk, akkor ugyanolyan lesz minden mint a korábbi időszakban, hogy már csak megszokásból vagyunk együtt, nem azért mert szeretjük egymást. Sajnos nem megfelelően mutattam ki az iránta való tiszteletemet, szeretetemet, vagyis inkább amivel kimutattam azt Ő természetes dolognak vette, nem szeretetkinyilvánításnak. Én nagyon szeretem és tudom, hogy Ő is, mert ellenkezőesetben szerintem már elköltözött volna, de legalábbis nagyobb lenne kettőnk között a távolság. Nagyon szépen kérem, adjon nekem valaki tanácsot, hogyan bizonyítsam be Neki, hogy méltó vagyok a szeretetére, és, hogy most tanultam meg igazán szeretni, most fogtam fel, hogy mi az amit elveszíthetek. Elveszítette a bizalmát a kapcsolatunk folytatása felől. Szeretném ráébreszteni valahogyan, hogy rosszul látja a dolgokat. Egy kapcsolat a megbocsátáson is alapul, én megbocsátottam Neki a vétkét, mert igaz, hogy kettőn áll a vásár, de Ő ebben a megcsalásban akkor is csak egy áldozat volt. Konkrétan annyi az alapja, hogy egy tanfolyam miatt, kiszakadt az itthoni megszokott, olykor egyhangú, monoton életünkből egy olyan helyre, ahol elétették az ennivalót, nem kellett mosogatni, takarítani, nem kellett a kisfiunkat nevelni, stb. Azt csinálhatta amit szeretne. Egy hónapig tartott a tanfolyam és az utolsó hétig semmi féle gond, probléma nem volt. Hétvégente mindig itthon volt, átbeszéltük még egyszer a hét eseményeit annak ellenére, hogy telefonon, naponta több alkalommal is beszéltünk hét közben. Amikor csak lehetőség adódott mindig szerelmeskedtünk, azzal szerintem nem volt baj, kilenc év alatt úgy érzem ismerem már annyira, hogy tudjam mi Neki a jó sexualitás terén. Kiszakadt az itthoni monotonitásbol egy olyan világba, ahol csak magával kellett foglalkozzon, semmi gondja nem volt, nem hisztizett a gyerek és az összes korábban említett itthoni tényező sem befolyásolta. Az utolsó hétre amikor visszament akkor történt, ami történt. Hagyta magát elcsábítani, sajnos. Kérem segítsen nekem, hogy, hogyan tudnám a helyes útra terelni. Felajánlottam Neki, hogy menjünk el együtt szakemberhez, párterapeutához, majd ő segít, hogy visszataláljunk egymáshoz. Nem zárkódzik el ez elől sem, hajlandó megpróbálni, ezért érzem azt, hogy Ő most csak vezekel, bünteti saját magát a történtek miatt, harcol saját magával. Csak nem veszi észre, hogy ezzel mást, konkrétan engem is büntet. Már a kisfiunk is észrevette, hogy valami nem tökéletes, könyörgöm valaki segítsen. Több alkalommal bebizonyította nekem azóta, hogy szívével nincs baj, szeret, viszont a bukójában hatalmas káosz van. Hogy segíthetek neki rendet csinálni?

Természetesen minden véleményt, tanácsot elfogadok, de inkább arra kérnék mindenkit, hogy azok szóljanak hozzá a történethez, akik már jártak hasonló cipőben, esetlegesen sikerült helyrehozni a dolgokat.

Köszönöm mindenkinek.