Egy ismerősöm nagymamája gyereknek tartja a 28 éves unokáját és aszerint is kezeli. Szerintetek ez normális?

Nem, egyáltalán nem normális. Más dolog az, hogy egy nagyszülőnek az unokája mindig unoka marad, DE mindig tudja, hogy az unoka felnőtt ember, és más, hogy ez utóbbit képtelen tudomásul venni, csak azért, mert önmaga egy önző, a haláltól rettegő ember.

Gyk: az szokta gyerek-sorban tartani a felnőtt gyerekét, unokáját, aki meg akarja állítani az időt. Értsd: retteg a saját öregedésétől és a halálától.

Egy 28 éves ember felnőtt ember, ha tetszik, ha nem.

Teljesen normális. :-)

Aranyos sztori, nem tudom már, hol olvastam.

A család remek génekkel rendelkezik. A 100 éves papa

korholja a 75 éves fiát, aki ellentmond neki, mire a papa:

-Nem szégyelled magad, visszafeleselsz az apádnak, szházi kölke?!

:-))))

Így van ez, kedveském, így van rendjén.

Addig örülj, amíg van, aki gyereknek tart, és feltétel nélkül szeret.

Miután elment, soha senki nem fog így szeretni.

Vissza fogod sírni!

:-)

Én 24 vagyok, de a nagyim ugyanilyen. :) Én ennek örülök. Sosem szólt bele az életünkbe és nem akart irányítani, vagy megváltoztatni/megnevelni (ez a szülők feladata volt szerinte, nem az övé). Neki mindig csak az elkényeztetésünk volt a feladata és még mindig küldi mikuláskor a mikuláscsomagot, vagy névnapunkkor a névnapi csokit és egy kis zsebpénzt. Rég nem igénylem ezt, de azt mondta amíg él, ez így lesz, szokjuk meg. Mi a tesómmal és az unokatesóimmal mindig is az ő kisunokái leszünk.

A dédimamám dettó ugyanez volt. Anyukám 46 éves fejjel is kapta a csokimikulást ugyanúgy, mint mi, a dédunokák. :)