30- hoz kozeli egyedulallok titeket is zaklatnak ezzel?

Nagyjából azt, hogy az én életem, én döntöm el, nektek semmi közötök hozzá, nem ti fogjátok megmondani, hogy mit kell tennem és mit nem.

Ezt el lehet mondani finoman, de el lehet mondani durván is. Ez tőled függ.

Nem foglalkoznék velük, s hangulattól függően mosolyogva közölném, hogy én nem így gondolom, vagy nem szólnék semmit, esetleg valami nagyon aszociális megnyilvánulást tennék és sokkolnám őket, ez lenne a legszórakoztatóbb...

Az baj, ha Benned ez fájdalmas, vagy legalábbis zavaró pontot érint, akkor azért nehezebb lerázni az ilyesmit. Vagy ha számít mások véleménye. Ez utóbbi nálam mindig igen alacsonyan volt, önfejű vagyok és sok mindenben kilógok a sorból...

Nekem van párom, csak gyerekem nincs. Van, aki már feladta, hogy lesz, van, aki szolidan biztat, a legtöbbek nem foglalkoznak vele. Én tartózkodom, bár néha gondolok rá, mert idén leszek 38 éves. De anyám sem szült még ennyi idősen s elég jó géneket örököltem tőle... Majd meglátjuk. Az életem egyelőre nem alkalmas, főleg én vagyok éretlen.

Igen zaklatnak és h mit lehet nekik mondani hát én azt szoktam h nincs rá időm a munka az egyetem meg a nyelvtanulás mellet. Am ez tényleg így van.

Sajnos ilyenek mindig lesznek és mindig zaklatnak majd. Üdv a klubban. Az meg h férjhez megy/ megnősül lesz gyerek v nem mindenkinek a saját döntése. Bár a többség ezt sosem fogja fel. És bár valszeg nem leszek mindig szingli de gyereket azt viszont nem akarok, és mielőtt jönne v ki a majd meggondolod magad szöveggel. Azoknak csak annyit h 27 vagyok és ez nem most jött ez volt 17 évesen 22-n és most is ez van.

Meg nem akarok új lakást venni mer az egy szobába még elférünk ketten de nincs több mer fürdőszoba van meg még a konyha ennyi.

Szóval nem vagy egyedül.

27 F