Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Idegen otthon! (? ) 17/L

Idegen otthon! (? ) 17/L

Figyelt kérdés

Egy jó ideje szétesőben van a családunk(6-an vagyunk),amolyan egyszer fent-egyszer lent,de sokkal inkább az utóbbi. Rengeteg dolog vezetett a család széthullásához,megcsalás az egyik szülő részéről(és még kitudja,amibe nem avattak be nem mintha ebbe igen,csak átlátok a szitán),a legidősebb testvérem ,,sötét ügyei",és még számottevő dolog amiket túl hosszadalmas lenne itt most kivesézni. Sok durva dolog történt már a ház falai között,veszekedés,vita/ordibálás(mindennapos).....

Lényeg a lényeg egy ideje kezdek kicsit megérni fejben,az utóbbi közel 1 évben nagyon sok minden kitisztult előttem,mintha elvettek volna egy sötét fátylat a szemem elől. Kezd kialakulni a személyiségem,saját látásmódom,miegyéb.

Szóval eddig sem volt erős kötelék a családdal közöttünk,mindig is kilógtam a sorból,de az utóbbi időben teljesen kívülállónak érzem magam. Természetesen szeretem őket,és minden erőmmel azon vagyok hogy próbáljak kicsit egy hullámhosszra kerülni velük,de nem akar működni a dolog.

Egyszerűen csak arról van szó,hogy teljesen más lelkületűek vagyunk(anya-apa-bátyó-nővér nem tudok jobb szót,egyformák /persze nem a szó-szoros értelembe véve/ ),a legidősebb bátyám nemrég költözött el,ő megint egy külön történet de vele egyébként sokban hasonló a meglátásunk,egyedül ő is áll valamelyest közel hozzám. Most hogy elment teljesen kívülálló lettem.

Én próbálom megérteni,elfogadni azt ahogyan a többiek látják a világot,az élethez/dolgokhoz való hozzáállásukat,sok mindenben igazuk is van,de egyébként azt kell hogy mondjam összességében nagyon elvakultak,és irdatlan mennyiségű rosszindulat,negativitás,képmutatás van bennük. Azt hiszem ha annyit mondok keresztények,ezzel már sok mindent elárultam. Én is hiszek,de a magam módján,nem elvakultan.


1 éve vagyok a barátommal,mostanában sok időt töltöttem náluk,és az ő szellemiségük sokkal közelebb áll az enyémhez. Ott jól érzem magam,felszabadult vagyok. Ma ért nagy döbbenet; amikor beszéltük náluk mikor megyek oda legközelebb,nem úgy mondtam hozzátok,akaratlanul azt mondtam:haza. Észre sem vettem,ők hívták fel rá a figyelmem.Kicsit megrökönyödtem.A szívemnek inkább az a hely jelenti az otthon melegét,de hogy ezt így (véletlenül) ki is mondtam,hát szíven ütött...

Mikor ott alszok náluk és hazajövök akkor a legrosszabb, a családias melegség után újra az itthoni feszült légkörbe jönni...Nem akarom azt mondani hogy rossz vagy szörnyű,bűntudatom van amiatt hogy így érzek,de sajnos ez a helyzet,hiába akarok hazudni magamnak. Nem jó itt nekem.


Hogy mi is a konkrét kérdésem azt még én sem tudom,talán egy kicsit kiakartam önteni a szívem,esetleg örülnék egy-két sorstársnak hogy érezzem nem vagyok egyedül ezzel?! Néhány jó tanácsra van szükségem,vagy a zord igazságra;sose lesz jobb,csak az lehet a gyógyír ha néhány éven belül(2-3) elköltözöm?!

Köszönet!


Elnézést ha kusza és érthetetlen,nagyon nehéz azt a rengeteg történést így nagy vonalakban összefoglalni,úgy hogy érteni is lehessen.


2014. ápr. 21. 23:46
 1/4 anonim ***** válasza:
89%
hát nehéz mit írni...egy lehetőség, hogy elmész a bátyádhoz, beszélsz vele erről az egészről! Azt nem mondom, hogy költözz oda a barátodhoz, mert fiatal vagy még...de ha a szülei jó néven veszik, hogy általában ott vagy akkor miért ne?
2014. ápr. 21. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
81%

Haza - ez a szó mindent elárult. Szìvesebben vagy idegen helyen, mint a saját "otthonodban".

Esetleg egy nyugis nap leülhetnél beszélgetni a családoddal. A helyedben próbálnék közös programokat szervezni. Például egy jó vígjáték sok-sok nevetéssel biztos összekovácsol titeket. (Nálunk legalábbis nagyon bejött).

Örülök, hogy van barátod! Nem vagy egyedül, mindig támogat valaki a családon kivül is.

Azt meg nem szabad elfelejtened, hogy a család mindig család marad! Ők szeretnék akkor is, ha ezt közvetlenül nem mondják/mutatják ki.

Minden jót! :)

2014. ápr. 22. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
89%

Miközben olvastam végig azt akartam válaszolni, hogy tulajdonképpen mit kérdezel ezzel. De megelőztél. :)


Hát, azt sose lehet tudni, hogy jobb vagy rosszabb lesz-e a sorsod. A múltam sok mindenben hasonlít a tiedre, így, ha az én életemet nézzük akkor jó híreim vannak. Néhány év leforgása alatt gyökeresen megváltozhat az életed, nem is gondolnád mennyire. Amikor ott vagy a problémák, kilátástalanságok közepén el se hinnéd, hogy erre később akár egy teljesen más, boldogabb környezetben fogsz gondolni. Hónapok, évek kellenek ehhez. Bizakodj, mert semmi sem állandó.


Egyébként magától értetődő, hogy ahhoz a helyhez, közeghez kötődik jobban az ember, ahol boldogabb, jobban érzi magát. Így természetes, hogy a lakhelyedet nem tekinted otthonnak. Mert otthonnak én azt a helyet nevezem, ahol az ember önmaga lehet.


A felnőtt kor küszöbén természetes az egyéni szemlélet, az önálló gondolás kialakulása. Ennek mindenképp örülj és használd ki ezt a képességet! Szerintem nagyon gazdag a lelki világod, a sok probléma nagy tapasztalattal tarkította az amúgy is színes személyiségedet. Ha ezek a viharok leülepednek a lelkedben nagyon céltudatos és jó ember lehetsz. Önmagadra és a környezetedre is. Arra figyelj, hogy a szüleid okozta fájdalmakat ne máson vezesd le, hanem elrettentő példaként tartsd számon.


Én ennyit tudok így hirtelen javasolni, tanácsolni. Persze ki vagyok én, hogy hallgass rám. :)

2014. ápr. 22. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
100%

Hát nekem az lett a gyógyír, hogy elköltöztem... és már nem is próbálom a vér szerinti családom körében otthon érezni magam, mert az évek során rájöttem, hogy nincs értelme erőlködni. A párom családja körében találtam én is olyan helyet, ahol otthon érzem magam.


Amit tanácsolni lehetne (próbálj beszélgetni velük, keresd őket te, ha ők nem keresnek, stb.) nekem egy sem vált be, most évente párszor beszélek velük, amikor én hívom őket (és nem is keresnek, pedig van telefon, internet, és földrajzilag se vagyok messze).

Pár évnek el kellett telni ahhoz, hogy ne fájjon a dolog, mert én is úgy voltam vele, hogy "mégis csak a családom" - de mára rájöttem, hogy a vérségi kapcsolat NEM ír felül mindent. Ha másutt jobban érzed magad, amiatt ne legyen bűntudatod.

2014. ápr. 22. 07:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!