Mit mondanátok anyósotoknak, ha?

1. Nem hívnám fel magunkhoz, hanem csak mi mennénk hozzá.

2. Gondolkozzon egy kicsit pozitívan, ne készüljön rögtön a kudarcra.

A legjobb kezelési mód a távolságtartás:)

Csak a legfontosabb alkalmakkor találkozni, úgy el lehet viselni a modorát. Megváltoztatni ugye, már nem lehetetlen. Jó képet vágni a dologhoz -hiszen veszekedni, beolvasni nics értelme-, meg csak ritka találkozások alkalmával lehet:)

én megmondanám neki mit gondolok!Ha most nem teszed helyre,akkor csak rosszabb lesz a helyzet ha megszületik a babád.Akkor majd abba is beleakar majd szólni,hogy mit hogyan csinálj!!Nálam ez vált be,tapasztalaból mondom!Az igazi mégis az lenne ha a férjed tenné helyre a "kedves mamát"!Ne engedj az érzelmi zsarolásnak,"Ha rászólok zokog,hogy nem sokáig fog ő élni".Ez a ti családotok,és biztos vagyok benne, hogy mindent úgy csinálsz ahogy az nektek jó,és jó lesz majd a babátoknak is.Különben sincs szükséged most arra,hogy azzal idegesítsen,hogy milyen bajok lehetnek a babáddal!Neked most nyugalomra és biztonságra van szükséged,nem pedig arra, hogy felesleges dolgokon idegeskedj!!!

Boldog babavárást!!

Ne foglalkozz vele, hagyd rá. Nem sokat tehetsz, szerinte csak Neki lehet igaza, úgysem tudod meggyőzni az ellenkezőjéről.

Igaz, az én anyósom már 80 körül jár, de ilyen volt már 40 évvel ezelőtt is. Ha a férjem csak mellékesen megemlíti, hogy fájdogál a feje, a válasz az rá, hogy "nem vagy Te fiam rákos?" Ha szóba kerül, hogy költözzenek át hozzánk, hogy tudjak segíteni nekik az ellátásukba, elkezd sopánkodni, hogy mi lesz velük, ha meghal a fiúk, utcára fognak kerülni. Szóval nem teljesen normális, de ez már így marad, jó képet kell vágni hozzá.