Meddig tartanál el egy rokont?

Külföldön élünk már 6 éve. Segítettünk már pár embernek elindulni. Most is épp egynek segítek, de most nem tudom mit tegyek. Nővérem nevelt fia lakik nálunk. (Kábé 12-14 éves kora óta van együtt párom az apukájával. És kábé 5 éve ott lakott náluk a fiú) Kerek 2 hónapja van itt nálunk, egy árva petákot nem kértünk, arra gondoltunk, pár hét alatt kap melót-eddig mindenki így volt ezzel. Már azon agyaltunk párommal, hogy most már elmegyünk a munkaközvetítőhöz és megkérdezzük, hogy egyáltalán bejár e-mert azon keresztül lehet munkát kapni. Szerencsére bejár, de egyszerűen nincs munka. Tény, hogy áprilisban tényleg nem szokott lenni, de májusban már igen. Mielőtt kijött, mi mondtuk nővéremnek, hogy csak akkor küldje ki, ha egy, beszéli a nyelvet, kettő, tényleg akarja csinálni, három, szezonba küldje már ki. Mondtuk neki, hogy áprilisban nem igazán van meló. Erre április 5.-ére vett neki jegyet.

Igazából nekem senkim, és mint ilyen, 2 hónapja eltartom, most már azért kezd elegem lenni belőle.

Nem akartam én határidőt szabni az elején, mert testvéremnek segítek ezzel, de hát most már kéne. Nem mintha sokat fogyasztana, meg annyira megemelkedett volna a villanyszámla, vagy ilyesmi-sőt, reggelente éppen kapóra jön, hogy ő viszi oviba a lányunkat-meg tudnánk oldani, hazajönne párom és elvinné, de így azért kényelmesebb, de kábé ennyi hasznunk van belőle:D

A szándékot sem nagyon látom benne, én és párom reggel elmegyünk dolgozni, mikor hazaérek, ő fönn van a "szobájában", alszik, néha estefelé ledugja a képét. Szóval délelőtt annyit csinál, hogy elviszi lányomat oviba, aztán bemegy a szomszéd városba az ügynökséghez, aztán jön haza. Mellékesen megjegyezném, hogy az jött le nekem, hogy nagyon nem beszéli a nyelvet. Úgyhogy sajnos nem lenne túl sok értelme a helyi boltokat megkérdezni, mert félek, hogy jóformán meg se tudná kérdezni, hogy van e meló. Ebből a tekintetből kicsit mérges vagyok nővéremre, mert direkt mondtam neki, hogy beszélje a nyelvet, mert különben nincs értelme kijönni. Lehetne éttermeket is kérdeznie, hogy kell e konyhai kisegítő, de nem. Pedig ezt is említettem már neki. Direkt nem akartam a vállára tenni a nyomást azzal, hogy határidőt szabok, meg fizettetek vele valamit, mert elég nagy nyomás van az emberen ilyenkor, de úgy tűnik, pont, hogy azt kellett volna tennem. Párom most mondta is, hogy tuti ez az utolsó, hogy segítünk bárkinek is.

Tervezzük, hogy leülünk vele beszélgetni a hétvégén. De nem tudom, mennyi időt adjak még neki. Ha látnám rajta a 100%-os igyekezetet, de sajnos nem érzem ezt. Szerintem nem érti még ezt az egészet, nem érzi a súlyát, hogy őt idegen emberek 2 hónapja eltartják, ő ráér, hisz szoktak neki küldeni pénzt nővéremék--igen, a másik, ami zavar, hogy vett már magának melegítő szettet, meg kabátot, meg ezt azt, ami nélkül még kibírta volna, de mivel nem az én pénzem...ebből is nekem az jön le, hogy marhára nem érti, mi az, megkeresni a saját kenyered. 22 éves a srác. És egyébként közöltem nővéremmel, hogy nem akarom látni, hogy baromságokat vesz, amíg nincs munkája. Ő is, meg a srác is mondta, hogy persze, most meg veszi ezeket a dolgokat. sokat nem fogyaszt, sőt, utóbbi két hétben alig nyúl a mi kajánkhoz-ebből arra következtetek, hogy mikor odavan, akkor vesz magának szendvicset, de ezt is egy hatalmas pazarlásnak veszem, meg minden nap szinte kérdezi, hogy nem rendelünk valami kaját---biztos otthon azt ettek mindig, de, amíg nincs munkád, addig elég nagy luxus ilyen kaján élni. Mi max havi egyszer eszünk rendelt kaját. Közbe cigizik is-na nem a házba, csak ez is zavar, hogy valakinek nem kéne, hogy legyen pénze rá, de ilyen luxusra költ-itt 3x annyiba kerül egy doboz cigi, mint magyarba. Mivel pénzelik otthonról, elvan. Nem tudja, mi az, hogy pénz. Otthon már dolgozott, de nem kértek tőle egy petákot se, és szerintem azt hiszi, hogy teljesen természetes, hogy én nem kérek tőle....

Én csak jót akartam, segíteni akartam a nővéremnek.

Mennyi időt adnátok a srácnak? Bocs, hogy hosszú lett.