Mi változott amikor 18 éves lett a gyereketek?

Innentől nem vettétek el tőle a gépet, ha valamit nem csinált meg vagy rosszul csinált? - SOHA nem vettek el tőlem semmit, hanem elmondták róla a véleményüket értelmesen...

Nem kellett a családi nyaralásokra mennie? - ez sosem volt kötelezettség, de probléma sem. Szerettünk menni.

Addig maradt kint éjszaka, ameddig akart? - 15 éves korom óta

Akkor ment el otthonról, mikor akart? - lásd egyel fentebb

Változott egyáltalán valami? - igen, elköltöztem.

Mi sérti innentől az egóját? Mennyiben kell másként kezelni? - ha eddig nem kezdtél még neki, akkor ideje felnőttként kezelni. Ennek első lépése, hogy az ilyen elveszem, megbüntetem, leordítom, nem engedem el és hasonló blődségeket sürgősen kivered a fejedből.

Semmiben.

Számítógép asztali volt akkor csak hogy vettem volna el előtte sem.

Nem, azért azt hogy ne ő jöjjön haza legutolsóként még elvártam jóval később is.

Igen, ha megmondta hova indul és mikkor jön.

Szerintem semennyire nem kell másként kezelni, önmagában azért sok minden nem változik.

Én vagyok a gyerek, leírom, nálunk hogy történt, mikor két éve 18 lettem (lány vagyok egyébként).

Lényegében semmi sem változott, talán csak az, hogy amíg korábban engedélyt kértem tőlük bizonyos dolgokhoz, 18 éves korom óta már csak tanácsot, véleményt kérek.

Egyszer elmondták, hogy innentől nagyon figyeljek oda mindenre, hiszen akármit aláírok, akármit teszek, az már egyedül az én felelősségem és csak engem fognak érte elővenni, nem a szüleimet. Persze ezt tudtam magamtól is.

Nálunk korábban sem volt ilyen szintű büntetés, hogy elvették a gépet stb., hiszen normálisan neveltek. Mindig elpakoltam magam után, segítettem a házimunkában, segítettem a két húgomnak, sosem kellett emiatt leszidni vagy megbüntetni. A családi nyaralásokra nagyon szívesen megyek a mai napig, hiszen attól, hogy 18 éves lettem, még nem kell utálnom a szüleimet és eltávolodnom tőlük. Szeretek velük időt tölteni, és attól még ugyanúgy a családhoz tartozom, hogy jogilag is felnőtt lettem. Éjszaka addig maradok ki, ameddig szeretnék, de ez már korábban is így volt. Nem vagyok nagy bulizós, sosem voltam balhés sem, alkoholt mértékkel fogyasztottam mindig is. Szüleim megbíznak bennem, így már korábban is annyi volt a feltétele minden éjszakai programnak, hogy tudják, hova megyek, kikkel, mikor érek haza, és természetesen dobok egy sms-t éjjel, hogy minden oké. Ma már nem kell bejelentkeznem telefonon éjjel. Egyébként ha éjszakára elmentem valahova, akkor vagy reggel jöttem haza, mert valakinél ott aludtunk, vagy pedig hajnalban valaki hazakísért (van egy fiú ismerősöm, aki pár utcára lakik, és gyakran jártunk együtt koncertekre régebben) - így anyáék sem féltettek annyira. Most már bármikor hazajövök egyedül is hajnalban, a szüleim sem féltenek annyira. Ha elmegyek itthonról, akármilyen napszakban, akárhová, mindig szólok róla előre, hogy: "holnap/délután elmegyek xy helyre xy személlyel, x órakor jövök haza", nem pedig úgy, hogy "na most elmentem, sziasztok". Szerintem ez felnőttként is egy egyszerűen teljesíthető dolog, és csak az a célja, hogy az ember ne aggódjon azon, hova lett a gyereke. Természetesen az is fontos számomra, hogy kell-e segíteni otthon valamit, vagy tervezünk-e családi programot, hiszen akkor inkább otthon maradok, elmegyek máskor. A legutolsó kérdésre nem tudok válaszolni, érettnek tartom magam, így már korábban is úgy ültünk le a szüleimmel beszélgetni akármiről, ahogyan most tesszük 20 éves koromban.

Nálunk egyébként inkább akkor történt változás, amikor leérettségiztem és egyetemre mentem. Nyilván emiatt már kevesebbet vagyok itthon, és ha itthon vagyok, akkor is leginkább tanulok, így picit máshogy állunk egymáshoz. Szüleim szívesen látnak itthon egyébként. Amikor csak tudok, segítek itthon, kiveszem a részemet a feladatokból, főzni is szoktam, mivel én vagyok a legidősebb gyerek, szeretnék példát mutatni a húgaimnak is. Nyáron leginkább dolgozom és a barátommal vagyok (három éve vagyunk együtt), amit a szüleim is tolerálnak.

Ameddig otthon lakik és tanul, nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne egy 17-18-19-20 éves között.

Nálunk 18 éves kor előtt is el lehetett menni éjszaka bulizni. De 18 éves kor után és el kellett mondani, hogy ki, hova megy, vagyis igazából nem kellett, mert tök természetes, hogy együtt élő emberek közlik egymással, hogy hova mennek, mikorra várják vagy ne várják haza :) Nem csak a gyerekek, hanem a szülők is.

Ilyen büntiből elvevés, géptől eltiltás nem volt, igaz nem gépezi senki sem halálra magát a családban, és nem is volt olyan gáz dolog, amiért így kellett volna büntetni.

És a 18 éves gyerek, akkor 18 éves korától másként kezeli a szüleit, másként néz rájuk? :)

A "gyerek" szemszögéből tudom leírni a véleményemet, remélem, nem baj:)

- sosem vettek el tőlem semmit, csak elmondták, mire vigyázzak. (pl. a felnőttfilmekben látott dolgokat nem szabad átültetni a valóságba, mert ott máshogy történnek a dolgok, megnézhetem, ha kíváncsi vagyok rá, de azért ezt tudjam, ez csak egy példa:)

- ha valamit nem csináltam meg vagy rosszul csináltam, azt segítettek helyesen kivitelezni, a szórakozási lehetőség megvonása sosem képezte büntetés alapját.

- Családi nyaralás? Az élvezet, nem pedig kötelesség:) Nem volt pénzünk nagy utakra, életemben csak párszor jutottunk el a Balatonhoz 18 éves koromig, de én boldog voltam, hogy mehettem. Ha egy gyereknek kötelesség a családi nyaralás, az már régen rossz...

- mindig addig maradtam kint éjszaka, és akkor mentem-jöttem, amikor akartam, de sosem ment ez az otthoni dolgok rovására, semmitől nem kellett tiltani, ha tudtam, hogy otthon kell valamit csinálni, belülről jövő késztetés volt, hogy siessek haza. Ha valahol nagyon későig maradtam vagy átmentünk egy másik helyre, hazatelefonáltam vagy írtam egy üzit (bizalom+őszinteség, nem korfüggő)

- Hogy változott-e valami? Anyukám megköszönte, hogy jó gyereke voltam, és felhívta rá a figyelmemet, hogy ezentúl bármit teszek, bármit mondok, azért jogilag is felelősséget kell vállalnom, ezért ezekre továbbra is ügyeljek, de neki mindig a kislánya maradok.

- addig sem sértegette az egómat és nem kezelt másként egyik szülinapom után sem, csak a koromnak és szükségleteimnek megfelelően nevelt.

Attól, hogy valaki jogilag nagykorú lesz, nem változik semmi automatikusan, a családi életben legalábbis nem szabadna.

24/N

:)

Tőlem soha nem vették el a gépet. Mondjuk amúgy sem nagyon érdekelt, örök álmodozó voltam már gyerekkoromban is, inkább olvastam. Olyan volt, hogy a könyveimet elvették, de az is talán 15 éves koromban utoljára.

18 éves korom körül engedték meg, hogy addig maradjak kint ameddig akarok. Egy sms-t azért általában mindig dobok nekik, hogy kb. mikor megyek.

Igen, akkor mehetek el otthonról ha akarok.

Felnőtt emberként vagyok kezelve. Nekem kell intéznem a saját ügyeimet, orvost, jogosítványt, szinte mindenhova magam jutok el, nem várom, hogy furikázzanak. Ha egész nap itthon vagyok, akkor főznöm kell és takarítanom. Szerintem ez így normális.

Az sértené az egómat, ha a szüleim beleszólnának a tanulásba(magamnak tanulok, nem nekik, nem az ő dolguk), vagy ha helyettem akarták volna eldönteni, hogy milyen egyetemre menjek. 18l