Szerintetek jó ötlet, ha műtét után "elhagyom" magam? Vagy ne tegyem?

Mit is akarsz ezzel elérni?

Szerintem megette a fene azt a kapcsolatot, ahol így kell játszmáznod azért, hogy egy kis törődést kapj (-az őszinteség hiányáról nem is beszélve...).

Ha szarul leszel, persze nem kell erőn felül teljesítened.

De most komolyan: én nem bírnám nézni, hogy a párom jobban aggódik a kelleténél (=szenved), csak azért mert játszom az agyam, és elesettebbnek mutatom magam a valóságnál!

Szerintem ha nagyon elhagyod magad, lehet, a gyógyulást is késlelteted. De ha segítségre van szükséged, akkor felesleges hősködnöd, nyugodtan kérd a párod segítségét.

Amúgy meg ha alapból gondoskodó típus, akkor akkor is gondoskodni fog rólad ahogy tud, ha nem hagyod el magad, ha meg nem ilyen, akkor nem, vagy nem jó szívvel.

Nekem két dolog jutott eszembe:

- elsőként az, hogy sokkal jobban örülnék neki, ha a párom szeretetből/szerelemből szentelne nekem nagyobb figyelmet, nem sajnálatból.

- másrészt én minig úgy voltam az ilyen dolgokkal, hogy szeretek mindent magam megcsinálni. Nem szeretem ha másra vagyok utalva. Gyengének érezném magyam és azt gyűlölöm.

Szerintem légy túl a műtéten, épülj fel minél gyorsabban és "jutalmul" menjetek el ketten valahova legalább egy hosszú hétvégére. Ott majd ráértek egymásra figyelni :)

Szerintem amannyi segítségre TÉNYLEG szükség van, annyit Lelkiismeretfurdalás nélkül fogadj el!

De ne "játszd túl" az elesettet; egyrészt mert nem tisztességes; másrészt mert ha a nejed rájön, akkor később akkor sem fog hinni neked, ha később tényleg rosszabbul leszel (egy másik betegségnél).

Ha úgy érzed, a nejed nem törődik veled eleget, azt nem így kell elintézni.