A barátnőm gyereket akar, de én nem akarok ebben a kapcsolatban gyereket, hogyan tovább?

2,5 éve vagyunk együtt, én 24 éves vagyok, Ő 27. így is teljes bizonytalanságban élünk és igyekszem nem hangoztatni, hogy nővel élek együtt. Sosem mondta, hogy szeretne egyszer gyereket, én meg teljesen elzárkóztam ettől a témától, mert mikor 16 évesen rájöttem, hogy biszexuális vagyok, úgy gondoltam, hogyha ennyi idősen nővel fogok együtt élni, akkor nem akarok majd gyereket vállalni. A 2 év alatt egyszer sem hangoztatta, hogy gyereket akar, de az elmúlt 3-4 hónapban egyre többet célozgatott és egyik nap komolyabban felhozta a témát, hogy nem vállalnék-e be egy gyereket, mert így lenne teljes az élete. Nagyon megrémültem, mert annak ellenére, hogy tudom, rá számíthatok és a gyereknek a legnagyobb szeretet tudnánk biztosítani, félek attól, hogy egész életét végigkísérné a tudat, hogy egy leszbikus pár gyereke. A barátnőmmel közöltem, hogy félek és nem mondta, hogy megbántottam, de látom rajta, hogy haragszik és félek, hogy ez a kapcsolatunk rovására fog menni. Teljes szívemből szeretem, de sosem beszéltünk a gyerekvállalás témáról, mert eddig teljesen biztos voltam benne, hogy Ő sem akar, mert nem egy családanya típus, hanem zenész, az életfilozófiája a szabadelvűség, egyetlen kötöttség az életében én vagyok. Mi van, ha ez rámegy a kapcsolatunkra? Nem akarom rányomni a gyerek életére a bélyeget a saját döntésem miatt, azaz hogy mi így vállaltuk, mert szeretjük egymást.A körülmények jók, én befejeztem az egyetemet, már 18 éves korom óta dolgozom, most jó állásom van pályakezdőként és a nagyszüleimtől kapott lakásban élünk. Én is apa nélkül nőttem fel, de a mi esetünk más. Ő már kiskorában is érezte, hogy nem a fiúk érdeklik, csak velük barátkozott szívesebben, de egész életében tisztában volt az "életmódja" hátrányaival és én is, épp ezért nem kalkuláltam be a gyereket az életembe. Felelősségteljes vagyok, Ő is és szeretjük egymást, bármit megtennék érte, de ez az egész váratlanul ért és hiába próbálom átgondolni, mindig bennem van ez a hihetetlen bizonytalanság és félelem. Megbántottam és ez fáj, félek, hogy emiatt tönkremegyünk. Tudom, hogy ez a téma sokakban ellenérzéseket vált ki, de tényleg szeretnék tanácsot kérni Önöktől. Őt nem érdekli a külvilág, mások véleménye, szeretne boldog lenni és én is, de én nem tudom olyan könnyedén kezelni a dolgokat, mint Ő. Ez tönkreteheti a kapcsolatunkat? Mit kéne ezek után tennem/mondanom úgy, hogy ne okozzak Neki fájdalmat?