Miért szeretnek az emberek más pénzügyein csámcsogni?

Sokaktól megkapom, hogy "Én nem tudnék így élni", meg "Tudod egyáltalán, hogy milyen szegények vagytok?". Természetesen olyanoktól inkább, akiket még anyu-apu tart el, vagy épp a párjuk.

Mindezt azért, mert nincs autónk, nincs saját lakásunk, és nem költhetek havonta százezreket.

Viszont nem érzem, hogy bármiben is hiányt szenvednék, nem is igazán érdekelnek a tárgyak. Szép helyen lakunk, van mit ennünk, és ha megtetszik valami, azt megvehetem (pl egy felső, vagy egy körömlakk, de nem igazán van szükségem semmire).

Ha épp dolgozom (ami sajnos az egészségem miatt nincs mindig), akkor gőzerővel teszek félre a nehezebb időkre.

Mások viszont előszeretettel sajnálnak.

Miért az boldogítja az embereket, ha találnak valakit, aki náluk rosszabb helyzetben van, és megpróbálhatják lesajnálni?

(Félreértés ne essék, nem az adófizetők pénzét szipolyozom, dolgozom, tanulok, csak nem mindig tökéletes minden)