Hogy kezdjek hozzá?

Lehet rossz témába írtam, de innen kezdődött minden.

Sajnos október környékén nagyon megváltoztam, de csak januárban tudatosult teljesen. Anyukámmal is nagyon megromlott a viszonyom és a párommal is. Anyukám ma azt mondta rám, hogy egy beképzelt, bunkó, idióta ember vagyok, nem vagyok intelligens és egy hülye p***a vagyok és nem csodálkozik, hogy utálnak engem az emberek. Sajnos mindenben igaza van, mert mióta volt az, hogy majdnem elváltak eléggé megmaradt bennem és kiakadtam. Rengetegszer próbáltam változtatni. 1-2 napig bírtam h csöndben voltam, nem szóltam, kedvetlen voltam és fel is tűnt másoknak, mert baráti körben pofás lány vagyok, mindig nevetünk, vicces beszólások hangzanak el, kedves és intelligens is vagyok. Szent igaz, alá is írom, tudok flegma is lenni, anyukámmal is beszéltem már csúnyán (amit bánok, mert hát mégis csak az anyukám és ő van mellettem) és néha a tanárokkal is (de csak azzal aki kimutatja, hogy nem épp kedvel engem,de legtöbbször még azokkal is tisztelettudó vagyok, mert hát mégis csak a tanárom). Szeretnék változtatni. Nem akarom vissza kapni azokat az embereket akik elidegenedtek tőlem, de akik még mellettem vannak, nem akarok őket elveszíteni. Szeretném, ha megmaradna ez a humor, a jó kedv, az hogy intelligens vagyok az emberekkel, a hátrány a személyiségemben az, hogy lobbanékony vagyok és képes vagyok annyira felhúzni magam egy kis dolgon is, hogy a hajam tépem közben (vannak kopasz foltjaim is) és ordítva sírnák. Anyuval és a barátaimmal is teljesen más vagyok, úgymond más alakot öltök. Szerintem anyuval már nem lesz rosszabb, de jó sem a kapcsolatom. Annyit akarok elérni, hogy ne ítéljen el, de azért lássa rajtam, hogy igyekszem. Ez nem csak az ő érdeke, de az enyém is. Muszáj megváltoznom, de nem tudom, hogy kezdjek neki. Már annyi pszichológusos szöveget átnéztem, hogy már lassan a pszichiátrián kötök ki.