Nem tudom, mit csináljak. Minden megváltozott. Semmi nem jön össze a barátaim sorra hagynak fel azzal, hogy velem legyenek. A szüleim nagyon szorosan fogják a gyeplőt. Ez már nem tudom mióta megy. El akarok szökni, mit kéne tennem?

Az igazi barátok nem lépnek le, ha gáz van, szóval nyugi. Próbálj úgy készülni, hogy minél előbb a saját lábadra tudj állni. Nem vagy egyedül a problémával.

Szia! Én is 15 vagyok, és nem rég estem át egy ilyen korszakon én is. Rengeteget veszekedtem a szüleimmel, mert ki akartam állni magamért, de így csak egyre rosszabb lett. A barátaim nem értenek meg, nem nagyon foglalkoztak velem, teljesen elveszettnek éreztem magam. Aztán elkezdtem azt csinálnk, hogy egyre jobban kerültem őket, mondván, hogy én vagyok az, akit senki nem ért meg, majd én keresek magamnak barátokat. Mondanom sem kell, nem vagyok az a nagy barátkozós típus, így ez nem jött össze. Aztán rájöttem, hogy hiába nem ők a másik felem, meg ilyesmi, de azért szükségem van rájuk, és ha ott akarnak hagyni, azért is megyek utánuk, kicsit nyomulós leszek, és ha hiszed, ha nem, bejött. Azóta igyekszem kiállni magamért, ha nem is értünk egyet valamiben, vagy leszólják az ízlésemet, és ez sokat javított az önbizalmamon. A szüleimmel való veszekedések során még inkább úgy éreztem, hogy csak útban vagyok mindenkinek, én nem tudok megfelelni senkinek. Na először is le kellett vetkőznöm ezt a megfelelési kényszert (nem sikerült teljes mértékben, de dolgozom az ügyön). Aztán rá jöttem, hogy hiába akatom kimondani a véleményem, csak magamnak teszel rosszat, mivel egy szülő soha se vallaná be, hogy téved. Tudom, nehéz, de végig kell halgatni a piszkálódásukat, meg ilyesmit, és esetleg egy poénosabb megjegyzést tenni rá, de semmi képpen nem szabad kicsapni a hisztit, mert arra ugranak. Én esküszöm nem gondoltam volna, de mióta játszom a jókislányt, tökre megváltoztak ezek a dolgok, és már kezdek kimászni a gödörből, visszajött az életkedvem. Mondjuk a tavaszi idő is közrejátszott :) Sokan mondják azt is, hogy beszélj a szüleiddel, ha valami problémád van, de én ezt csak akkor ajánlom, ha tényleg meghallgatnak, mert vem nem egyszer voltbolyan, hogy csak felidegesítettem magam közben, és bőgés lett a vége. Ha pedig nagyon a padlón vagy, hallgass depis zenéket (ha gondolod linkelek), és írd le egy papírra a problémáidat, vagy írj egy levelet a szüleidnek amiben szidod őket, de ne add oda, hanem tépd szét. Megnyugtat hidd el. És előbb, utóbb túllépsz a mélyponton. Remélem tudtam segíteni :) Sok sikert, drukkolok!

Nem kell a bajaikat meghallgatnod, vagyis nem kéne, mert az a szülők dolga. Lassan építsd le ezeket a helyzeteket. Sok sikert Neked, kedves leendő felnőtt! Bátor légy!

Ne aggódj, nincs tökéletes szülő, te is elköveted majd a saját baklövéseiket, de ha tudsz tanulni mások hibájából, vagy ami szerinted nem jó, mert te kellemetlennek élted meg, azzal már előrébb vagy. :-) Fel a fejjel. És ha kell valaki, akinek kiöntheted a szíved, itt ez az oldal név és arc nélkül. ;-) Amikor én ennyi idős voltam, még ilyen nem volt.