Veletek foglalkoztak a szüleitek gyerekkorotokban? Neveltek titeket, elmagyaráztak dolgokat, voltak délutáni - kellemes - közös programok? Mire emlékeztek leginkább a gyerekkorotokból?

Én semmi szépre ne emlékszem..ami annyira megmaradt volna. Nem voltak amúgy közös progik..Anyu ő fáradt volt mindig, nem volt türelme semmihez, apu ő elég gyakran ivott..de amikor nem ivott akkor mindenre megtanitott!!!Mármint lány létemre jól tudok/tudtam focizni, asztali-tenisz, tollas, voley..szóval azért sok midnenre megtanitott.Csak tudod hogy van..ezek annyira nem "szép, kellemes" emlékek..Szóval én sem szeretném ha az én gyermekeim igy nőnének fel...De nagyon félek, mert csak a páromnál is, hogy sokszor úgy viselkedik mint anyu..Ugyanolyan türelmetlen, meg ideges tipus lett belőlem..Hiába h nem akartam. Aztán remélem, hogy tényleg sikerül máskép felnevelnem..Ha lesz..

24/L

".De nagyon félek, mert csak a páromnál is, hogy sokszor úgy viselkedik mint anyu."

:))

De nagyon félek, mert csak a páromnál is észrevettem, hogy sokszor úgy viselkedek mint anyu

Nah egy kicsit összevissza sikerült

Jah ...nálunk is mindig az volt a téma, hogy a szomszéd kislány igy meg úgy....

-első-

Igen, szerintem elég sokat foglalkoztak velem és öcsémmel a szüleink. Pedig hát dolgoztak ők is mindketten. Ha jó volt az idő, hétvégén sokszor mentünk apukámmal kirándulni, vagy az egész család, sütöttünk szalonnát, meg ilyenek. Télen felmentünk a hegyre szánkózni ha nagy volt a hó. Meg minden este olvastak nekünk mesét, sőt, apukám nagyobb koromban is szívesen olvasott fel nekem könyveket, pl. 10 éves korom körül ő olvasta fel nekem az egész Gyűrűk urát (akkor még nem volt itthon annyira ismert, még igen régi kiadásban volt meg nekünk), meg sok olyan könyvet, amit érdekesnek tartott, még 14-15 éves koromban is imádtam hallgatni, ahogy felolvas nekem. De amikor kicsi voltam, anyukám is sokat mesélt. Anyuval sokat gyurmáztunk, rajzoltunk, festettünk, ha volt ideje akkor együtt sütöttünk, főztük. Pl. Karácsony előtt mindig együtt szaggatuk ki a sütiket. Évente párszor mindig elmentünk moziba együtt, hát ugye akkor még nem úgy ment, hogy ha kell egy film, akkor letöltöm, én azóta is nagyon szeretek moziba járni. Otthon is voltak családi kedvenc filmek, óriási videókazetta gyűjteményünk volt, és egy-egy ilyen kedvenc film megnézése közös program volt. Egész sorozatok voltak meg videón (na nem szappanoperák, hanem olyanok, mint pl. A Tenkes kapitánya, Tüskevár, stb., így visszagondolva akkor bár már javában volt színes film, de milyen sok fekete-fehér filmet néztünk). Voltak nagy beszélgetéseink apukámmal vagy anyukámmal, ezeket nagyon élveztem. Amikor arról meséltek, hogy mi volt, amikor ők kicsik voltak. Meg kiskoromban azt gondoltam, hogy apukám a világon mindent tud, mert bármit kérdeztem, tudott rá válaszolni :) Ő magyarázott el nekem mindent, akár a napfogyatkozást, akár azt, hogy ki volt Mátyás király, vagy hogy hogyan készülnek a filmek, bármit, amire csak kíváncsi voltam.

Játszótérre is sokat jártunk (mi is lakótelepen nőttünk fel), amíg kicsik voltunk, addig anyuval, aztán amikor nagyobbak lettünk, akkor már egyedül is. Egy lakótelepen laktunk az egyik osztálytársammal, és nyári szünetben sokszor csináltunk olyat, hogy anyu csinált nekünk szendvicseket, és mi a barátnőmmel a játszótéren "vacsoráztunk". Azt sosem felejtem el, amikor barátnőm anyukája sütött éppen pogácsát, mi meg lent játszottunk, és megéheztünk, de nem volt kedvünk felmászni a negyedikre hozzájuk, ezért anyukája betette a pogácsát egy szatyorba, és egy ruhaszárító kötéllel leengedte nekünk az ablakból :) Néha így együtt a két család is járt kirándulni, sütni az erdőbe, vagy az ő szüleik vittek el mindannyiunka korcsolyázni. Ott három gyerek volt, nálunk kettő. És mindkét családban minden szülő dolgozott, szóval senkinek sem volt olyan extra sok ideje (az én szüleim tanárok, barátnőm anyukája is tanár, apukája meg már nem tudom mit dolgozott, de asszem valami kutató volt).

Nem voltunk sosem gazdag család, nem voltak márkás cuccaink meg nagyon drága játékaink, de ezek maximum akkor hiányoztak, amikor egy gazdagabb lány a suliban dicsekedett velük, de fél nap múlva el is felejtettem az egészet mindig.

Szóval így visszagondolva, nagyon jó gyesrekkorom volt, én is így szeretném nevelni a fiamat (ő most 2 éves).

23/L