Ha megveszem az élettársam házának a felét, így ketten közösen leszünk tulajdonosok a házban, lesz beleszólásom abba, hogy a nagykorú lánya meddig lakhat nálunk?

Ha olyan töketlen, mint az én drága jo édesapám, simán ki tudod dobni a csajt - kivéve, ha ö a sarkára áll. Ha viszont van esze, téged hajit ki, mint macskát szarni.

Én nem is engedném, hogy megvedd a felét, mert látszik, csak azért akarod, hogy főnökösködj.

Keress másik balekot!

Teljesen mindegy, hogy szerzel-e a házban 50%-os tulajdonjogot. A saját tulajdonú részében az élettársad továbbra is annak biztosít lakhatást, akinek akar. Egyedül a haszonélvezeti jog erősebb a tulajdonjognál (a haszonélvező bizony még a tulajdonost is kipenderítheti az ingatlanról, ha úgy tartja kedve), de ilyen jogot a házon Te nem tudsz szerezni szerncsére. Akár ingyenélő, akár nem, amíg nem a Te pénzeden tartja, addig sok beleszólásod nincsen. Ha közös kasszán vagytok, akkor temészetesen beszéld meg vele, hisz a saját fizetésedből nem vagy köteles más gyerekét eltartani. Borítékolható, hogy ilyen ellenséges hozzáállás mellett nem lesz hosszútávú a kapcsolat, nem nagyon szokott boldog véget érni egy olyan eset sem, amikor valaki a saját gyermeke ellen akar fordítani, avagy csak hangolni is egy szülőt, még akkor sem, ha van objektíven valóságalapja a felhozott érveknek. Teljesen lényegtelen, hogy hol van munka és hogy milyen egyéb lakhatása lenne. Ezen egyedül a párod tud segíteni, ő mondhatja neki, hogy fel is út, le is út, mindaddig amíg ez így neki megfelel, nem fogsz tudni változást sem eszközölni. Ez klasszikusan az az eset, hogy ha a legnagyobb jószándék mellett (bár a szavaidból nem ez tükröződik) sem tudtok kompromisszumot kötni és megbeszélni a teendőket, akkor vagy megszoksz, vagy megszöksz, ahogy a mondás tartja. Nem azt mondom, hogy ez így rendben van, de ítélkezni nem tisztem és a pontos körülmények ismerete nélkül még tippelni sem szeretnék. Egy valamit azonban biztosan tudok. Nem született még olyan ember a földön, aki számomra valaha az életben előírhatná és megszabhatná, hogy miként gondoskodjak, viselkedjek, avagy álljak hozzá a saját gyerekemhez. ( Értelemszerűen ez élettársi helyzetre vonatkozik, normál esetben a szülők ketten döntenek, de úgy fest, Te itt még nevelőszülői státuszt se nagyon töltesz be, hisz akkor elve nem így beszélnél a párod gyerekéről.)