Szerintetek mikortól lehet mondani valakire hogy "anyuci pici fia/lánya"?

Nem véletlenül nem jönnek a válaszok erre a kérdésre.

KI A TÖKÖMET ÉRDEKLI MÁSOK VÉLEMÉNYE???

Meg amúgy milyen dolog az, hogy úgy kezdesz egy kérdést, hogy mikortól lehet ezt meg azt mondani...

Szerintem ez sokkal inkább személyiségfüggő.

Az én szememben kb. az "anyuci pici fia/lánya", aki

- szolgának nézi az anyját

- nincsenek önálló gondolatai

- nincs is igénye arra, hogy saját maga előbbre lépjen, képezze magát, megteremtsen magának valamit, kinyilvánítsa a véleményét stb.

Tehát egyenlőtlen kapcsolatban van az anyjával, kb. megrekedt "gyerekstátuszban".

Ettől még élhet önálló lakásban, lehet stabil munkája (amiben "elpilickázik", bár sokkal többre is vihetné), látogathatja az anyját (ez szerintem kifejezetten figyelmes dolog, főleg, ha az anya egyedül él), lehet családos ember is, nem ezeken múlik.

Az én szememben anyuci pici fia történetesen a férjem öccse, és a következő dolgokat tudom írni:

- 30 éves múlt, külön él, a számlái a mai napig a szülői házba érkeznek neki, a szülők fizetik be a csekkeket, mert ő képtelen feladni egy csekket a postán.

- Minden nap elmegy anyuhoz ebédelni (hétköznap is, igen), ha éppen nincs ideje délben mert ebédszünetben más elintézni valója van, akkor elmegy munka után, és vacsorára megeszi az ebédet amit anya neki főzött.

- Mindenben igazat az a szüleinek, különösen az anyjának, ha ne adj isten akkora badarságot mondanak/tesznek ami nyilvánvalóan hülyeség, akkor sem mondja meg, hogy hülyeség, hanem inkább hallgat.

- Nincs véleménye semmiről, azaz mindenről ugyanaz mint a szülőknek, ha nem, akkor is mélyeket hallgat, sosem mond ellent semmiben!

- Mindenről a szülők véleményét kéri ki, önállóan döntésképtelen, főleg a nagyobb volumenű dolgokban, a kezét kell fogni mindenben.

- Amikor volt párkapcsolata akkor is munka után az anyukájához ment minden nap és nem haza, a párja hiába főzött hétvégén vagy hétköznap, a srác akkor is anyuhoz ment enni, és nem közösen ebédeltek hétvégén pl a lánnyal.

És még napestig tudnám sorolni, de lenne vagy 5 oldalas a hozzászólásom :D

Szerintem mindenkinél a saját személye válogatja. Van, akinek már az is az, ha vki tartja a kapcsolatot az anyjával :).

Én pl. a heti találkozást, ha az nem ütközik más fontosabb programmal, abszolút nem látom anyupicifiaságnak.

Nálam ez az, ami már az:

- ha a szülei böffentenek egyet, az illető már ugrik, meg sem beszélve ezt a párjával, főleg ha más program már be volt tervezve (és nyilván nem a halálos autóbalesetről érkező hírt értem ez alatt, hanem a "vigyél be a kocsival a városba, mert a Pennyben 5 Ft-tal olcsóbb a cukor" meg "most találtuk ki, hogy vkinek le kellene hasítania x kiló fát" típusú dolgokra)

- amikor a szülő fúrja a menyét/vejét undorító módon és jogtalanul, és a fia/lánya nem osztja ki, nem áll ki a párja mellett (nyilván nem paraszt módjára kell, de azért illene)... még durvább, ha a szülő az unokáját fúrja ilyen módon, és mellette sem áll ki az adott ember

- ha úgyis pénzeli az adott ember a szüleit határtalan módon, ha azok semmit nem adnak belőle vissza és a másik tesónak folyik át minden pénz, meg az unokákkal is kivételezés folyik

- ha a szülőkkel való foglalkozás elviszi a szabadidő többségét úgy, hogy nincsenek rászorulva a szülők (saját példa: nagyanyám elvárta apámtól, hogy munka után, este 7 után mindig felhívja őt és károghasson neki arról 1-2 órán keresztül, hogy hogy nő a muskátli és ki kivel szűrte össze a levet az utcában. Pedig ott volt anya, akivel illett volna foglalkozni meg mi 2en gyerekek...)

- ha MINDEN házimunkát vagy a TÖBBSÉGET anyu csinál meg olyan embernél, aki már nem tanul

- aki, ha már családdal, többéves komoly párkapcsolatban sem hajlandó elköltözni otthonról

- ha mindenben a szülei a mérvadók, és a párját b.tatja folyton, hogy "szar, ahogy csinálod, mert anyu így szokta", és semmit nem hajlandó máshogy csinálni. Nyilván pár dolognál tök oké, hogy "én nem szeretem annyira rántásosan a borsófőzeléket, otthon nem így szoktam meg"... de MINDENRE ezt mondani már gáz.

- ha fontos dolgoknál, amik nem a "régi+ családját érintik, a szüleit előbb hívja, mint a párját (mondjuk itt már együtélős vagy, felnőtt embereknél 2+ éves kapcsolatra gondolok... nyilván nem arra, amikor 1 hónapja van együtt vkivel)

- ha elhagyja az ember száját az a mondat, hogy "fogynod kéne/máshogy kellene öltöznöd/másmilyen színű bútor kellene, mert anyám/apám így gondolja"...