Miért lett ilyen aggódó az anyám?

24 éves vagyok, és az utóbbi 1-2 évben azt vettem, észre, hogy egyre inkább aggódik értem az anyám, és ez már lassan kezd eléggé zavarni, mondhatni idegesíteni.

Faterom kiskorom óta külföldön dolgozik, tehát mondhatni egyedül nevelt fel, én vagyok az egyedüli gyerek. Régebben rengeteget veszekedtük, kiabáltunk, kb. ebből állt az egész gyerekkorom, sokszor sajnos tettlegességig is fajultak a dolgok.

17 éves kromban elváltak faterommal, majd utána lett egy új kapcsolata, akivel 4 éve már fent laknak Pesten, havi kb. 1x járnak haza, ami engem egyáltalán nem zavar mert legalább enyém az egész lakás.

De amikor hazajön akkor most kb. kinyalja a s..met is, boltba megy, veszi kilószámra az édességet, főz vagy 5 féle kaját, stb. Ami persze modnhatni, hogy jó, de az a nagy helzet, hogy nekem erre 24 évesen már nincs szükségem, sőt kijelentem, hogy ezt egyfajta visszafejlődésnek tartom. Hát ha egyszer már önállóvá váltam, nem értem miért kell visszafejleszteni az embert, mégha csak pár napra is, mert utána visszamennek, és minden működik rendesen, és nem úgy érzem magam mint egy 7 éves.

És mellé jön még az, hogy néha úgy kezel mint egy értelmi sérültet, elmond mindent vagy 5x "fizesd be a csekket" "Ott a kaja a fagyasztóban, nehogy elfelejtsd", stb.

És azt veszem észre, hogy ez a viselkedés egyre súlyosabbá válik, és már k..a kezd zavarni. Hogyan éreztessem vele, hogy állítsa le magát? Azért azt mégse mondhatom, hogy kiskoromban kellet volna ilyen lelkesedéssel gyereket nevelni, nem most gyerekké nevelni egy felnőttet..