Szerintetek mi a baja? Hogyan viselkedjek vele, viszonyulnak hozzá? (Okosan)

Próbálom magát a problémát felvázolni nektek. Természetesen kérdezhettek, ha valami nem világos.

A sógornőmről lenne szó.

Felhozok pár példát:

- szereti megmondani másoknak, hogy és mit csináljanak;

- irigy arra, hogy mi látogatjuk vagy jóban vagyunk anyósomékkal, úgy állítja be, mintha mi lennénk a kedvencek, miközben ő egyszerűen nem kíváncsi rájuk, ürügyet keres, hogy ne az legyen, hogy ő nem akar menni hozzájuk, hanem próbálja megfordítani a dolgot, hogy mi velünk kivételeznek meg ilyenek. Ez persze nem így van, anyósék nagyon szeretik őket és fáj nekik sok minden (pl. bármilyen alkalom van szülinap, Karácsony stb, csakis a sógornőm szülei aludhatnak a házukban, anyóséknak sosem ajánlják fel, ha vesz valamit anyós (ruhadarab, játék), sosem adja rá a gyerekekre vagy visszaadja, mondván erre nincs szüksége, közben szeme sem rendben, hogy talán megsérti ezzel). Pedig anyósék minden egyes alkalommal mennek náluk, bármit kitalálnak. Sosem mondanak nemet.

- magasról tojik mások szülinapjára (bármilyen alkalomra), 2 hónappal utólag megy elvinni az ajándékot, de ha te ezt megteszed vele, jön a lelki rizsa, hogy nem szereted a családot; ha ő csinálja talál okot miért van rendben, ha te megteszed, balhézni is képes.

- sokszor beszólt már családtagoknak valamit az évek során. Szinte senki sem ment babalátogatóba náluk (2 gyerek van), ami természetesen a család a hibája, meg sem fogalmazódik benne, hogy esetleg valamit ő tett helytelenül, igazságtalanul és az emberek nem vevők a stílusára. Mindig minden a másik személy hibája egyébként...

Alapjáraton rettentően unalmas, csakis tárgyilagos dolgokról beszél (ezt vettünk, ezt tervezünk venni, csinálni) avagy beszólogat másoknak, sőt, azt is megmondja, hogy szerinte mit és hogyan kellene tenned az életben, a házadban.

Olyan, mintha neki az lenne az elképzelése, hogy ő különlegesebb, mint mások.

Legutóbb kitalálta, hogy együtt ünnepli a kisebbik lánnyal a szülinapját. Kiválasztott egy szombati napot, ami neki jó és se egy héttel előrébb se későbbre nem tolta át, mert neki akkorra már programja van. Amikor azt mondtuk, hogy sajnos akkor nem tudunk menni, kitört magából, hogy milyen nagynéni, nagybácsi vagyunk mi? Nem tudjuk hogy kötelességünk vannak? Előtte és utána való hétvégén tudtunk volna, sőt akkor is, mikor a gyereknek a szülinapja van ( mármint aznap, amikor született)... De az egész nem erről szólt. Csak kínlódik... Mert pökhendin, büszkén nyögte be, hogy ő viszont nem tolja sehová át...

Talán leesett neki, hogy nem miatta kell fel a nap reggelente...Vagy nem tudom.

Szerintetek?

Eddig is ilyen volt. De engem nem érdekelt, kibírtam azt a néhány órát vele. Viszont ha igazságtalanul vádolnak, direkt be akar húzni a csőbe, hogy én legyek a rossz... Az más! És sosem bántottam meg egy szóval sem.

Vélemény? Hogy lehet egy ilyennel szót érteni?