Külföldön élők, titeket is malacperselynek néznek a magyarországi családtagok?

Külföldön élek, és miután megtudta pár rokonom akikkel amúgy nem tartottam a kapcsolatot, mert vagy én kerestem őket vagy soha nem kerestek. Ismerősök barátok szintén, ők azonnal megtaláltak.

Van aki azonnal jönne nyaralni, másik egyből kéreget. Kedvencem az volt hogy választások után a halálomat kívánta családommal együtt különböző válogatott módon, aztán kis pihi után mint ha mi se történt volna jönne nyaralni persze én fizessek mindent.

Elhajtok minden ilyet a p. ba.

Jó részük kedves aranyos, és nem várnak el semmit. Örülnek ha látnak.

Max apróságokat kérnek. Édesség, suvenire ilyesmi.

1. A malacperselybe BETENNI szoktak pénzt, nem kivenni belöle!

2. Nálunk nem divat, hoyg a rokonok másoktól pénzt várnak el, függetlenül attól, ki hol él.

3. Sok éve élünk ugyan külföldön, de eddig senki nem követelözött.

4. Ajándékot úgy viszünk, hogy megkérdezzük, ki mit szeretne, eddig senki nem lépte át a jó ízlés határát az ár tekintetében. Akinek nincs óhaja, annak valami jelképeset adunk, de a látogasátok meg kapcsolattartás nem erröl szól.

Én is sok éve külföldön élek, de soha nem tapasztaltam ezt se a családtól, se barátoktól. Valószínűleg azért is, mert nálunk az anyagiaskodás elég megvetendő a családban, így tudattalanul barátokat is így választok.

Apukám szokott néha kérni ezt-azt, de amúgy is segítem pénzzel meg tárgyakkal, mert nehéz anyagi helyzetben él, szóval ez nem probléma, és soha nem kér nagy dolgot. Pedig úgymond rákaphatott volna, ha olyan ember lenne, mert pl autót is mi vettünk neki, de látszott, hogy rosszul érzi magát tőle, annak ellenére, hogy hatalmas segítség volt neki.

Nekem nem olyan nagy a csaladom sajnos (vagy szerencsere), szulok, testverek es az o gyerekeik.

Nincsenek raszorulva a tamogatasra, inkabb csak a gyerekeknek viszek aprosagot, foleg edesseget, ha hazamegyek. De sosem vartak/varnak el semmit.