Van itt olyan, aki nem hajlandó rokongyerekkel foglalkozni? Miért?

Nem ignoràlom, de nem az én gyerekem nem az én gondom.

Én is magam oldom meg a dolgaimat és nem a rokonoktól várom. Nem hívom fel egy random este , hogy Lajos, sokba került a kocsim javítása adj már kölcsön 100 ezret….

Jelen.

Unokatesómék végtelenül elkényeztetett, neveletlen kislányára vigyáztam egyszer egy szülinapi buliban.

Na akkor azt mondtam, soha többet!!! Egy másodpercig nem tudtam jól érezni magam, és még le is csesztek, hogy mi az, hogy nekem nincsenek játékaim. 25 éves voltam akkor, nem is tudom, hogy gondolták, hogy csurig vagyok játékokkal. 😂

Na mindegy, a gyerekesdit én részemről azóta is befejeztem.

A nagyobb gyerekeket is ignorálom épp azért, amiért a felnőtt rokkonokat. Egyszerűen nincs közös témánk. Az iskoláról kérxezgetni egy mondjuk 9 évest, az meg egyenesen szánalmas.

Nem "gyerekezek", nem foglalkozok velük, mert nem szeretem a gyerekeket és nem érdekelnek. Az, hogy rokon vagyok, nem azt jelenti, hogy én vagy az ingyen bébiszitter, sem azt, hogy a másik ember gyereke körül forogjon a világom. Forogjon a szüleié, ők akarták.

Szerintem betegesen egocentrikus hozzáállás, hogy bárki bármit máshogy csináljon a másik ember gyereke miatt.

Én alapvetően könnyen megtalálom a hangot a gyerekekkel, de pont azért hagytam abba a "gyerekezést" családban és baráti társaságban is, mert elvárás lett. Hogy jaj én úgyis elvagyok velük, akkor legyek anyjuk helyett anyjuk és akkor míg a szülők ebédelnek, beszélgetnek, szórakoznak én legyen az ingyenszitter. Na köszi. Nyilván egy családi karácsonyozáson nem arra vágyom, hogy nagyanyámmal beszélgessek, hanem hogy egy gyereket pesztonkáljak.

Ne felejtsd el, magadnak szülöd!! Onnantól kezdve MINDIG a te dolgod a gyerek, maximum elfogadhatod valaki önként ajánlott segítségét, de hogy elvárd, hogy mindneki a gyereked szórakoztassa, az nettó parasztság.