Normális dolog, hogy a rokonok csak úgy váratlanul jönnek vendégségbe?

Ne nyiss ilyenkor ajtót.

Amikor hívatlan jönnek, akkor te pont nem vagy otthon, ilyen egyszerű.

Dehogy!

Éltem jópár évet, de ilyet legfeljebb valami gyökér haverom csinált anno, na azokat a végén már be se engedtem a lakásba.

Szerintem ha megszabadulsz ilyen rokonoktól, összeteheted a kezed.

Ritka nagy tahónak kell lenni, csak így beállítani valahova.

Bár a mai modern (nem)nevelések eredményei ilyen emberkék, aztán értetlenül pislognak minden reakcióra felnőttként.

Nem tudsz te is "bunkó" lenni?

Mondjuk kopog, kinyitod az ajtót, közlöd, hogy "De jó, hogy látlak! Most sajnos épp takarítok/főzök/vásárolni indulok stb., de majd hívlak, hogy mikor tudnánk találkozni!", aztán szépen becsukod az ajtót. Vagy beengeded, leülteted, esetleg hozzávágsz egy zacskó csipszet, te meg elmész kiteregetni, utána mosogatsz, elkezdesz porszívózni, közben derűsen mosolyogsz, csak nem foglalkozol vele különösebben. Szerintem nem sok idő kellene, hogy mielőbb rájöjjön a távozhatnék...

Ez nettó bunkóság. Meg se kérdezik, akár előtte este, hogy egyáltalán otthon vagy-e aznap...?

Ha véletlenül nem lennél otthon, mert mondjuk elmennél egy hétre a tengerhez, vagy valami, akkor még ők lennének megsértődve, hogy nem ugrasz, ők meg várhatnának estig, hogy beengeded őket...

Szerintem tényleg megcsinálhatnád azt, hogy egyszer (ha mondjuk megtudod valahonnan, hogy, na, megint jönnek bejelentés nélkül) elmész valahova pár napra, akkor utána biztos elgondolkodnának rajta, hogy azért illene odatelefonálni, hogy holnap jönnének, otthon vagy-e, alkalmas-e.

Vagy megsértődnének, és nem jönnének többet.

Nem is olyan régen ez természetes volt. Más volt az élettempó, szorosabb volt a kapcsolat. És bizony, ha beugrott a húgom, egy tányérral többet tettem az asztalra. Míg főztem, ő segített, porszívózott, vagy teregetett, jót beszélgettünk.

Gyerekként suli után haza, tanulás, utána felcsöngettünk egymáshiz, hogy lejön-e a másik focizni, stb.

Ma már mindenki elzárkózik, és otthon is csak nyomják a tábirányítót, a telefont, s a konyhából, wc-bőlnírják egymásnak a szobába az sms-t.

Hát akik beállítanak, ők még a normalitást képviselik.

6-is vagyok.

Teszem hozzá, mindig nagy öröm volt, ha váratlanul beesett valamelyik ritkán látott rokon, barát.

Nem volt mindenkinek telefonja, sőt! Így nem is tudtuk egymást előre értesíteni.

Az emberi kapcsolatok minőségét tekintve sokkal normálisabb, élhetőbb világ volt.

És nem gondoltuk egymásról, hogy rendetlen es hanyag, ha éppen a takarítás közepén állítottunk be. Legfeljebb gyors megbeszélés, hogy miért jöttünk, mikor érnek rá.

Ez így volt normális.

Hát végülis igen, régen ez megszokott volt, de akkor nem külföldről jöttek be aludni, hanem akkor ilyen családi foglalatosságokat tartottak, pl. nagy családdal közösen kukoricát morzsoltak, közösen sütöttek kenyeret, stb. És az egész rokonság a faluban lakott.

De ma már rendelkezésre áll a telefon, így akár előtte este is, de oda tudnának szólni, hogy holnap mennénk.

De tapasztalatom szerint ez nem olyan "jófejségi" dolog, hanem úgy jönnek, hogy mondhatni elvárják, hogy akkor most rájuk figyelj, most ne takaríts, jaj most a kisgyerek délutáni alvása lesz (tehát suttogva beszélj).

Jó, néha nem bunkóság, előfordul ilyen meglepetésszerű, jól elsült látogatás is, de ott akkor ne vigye oda erőszakkal az éhes gyerekeket, ne akarjon megbeszélés nélkül ott aludni.

Dehogy normális.

Én biztosan rájuk csapnám az ajtót.