Ha a család az összetartásról szól, miért nem úgy is viselkednek velem/egymással, hogy legyen miért összetartani?

Most elég sok rokonnal nem vagyok hajlandó sem beszélni, sem találkozni.

Mert úgy viselkednek, nem csak velem, mással is, ahogy az nem tűrhető.

Sértegetés, kioktatás, negatív vélemény megmopndása, ha kértem, ha nem.

És ha megsértődök, még ők vannak kiakadva, hogy "jajj de érzékeny a lelked..."

És anyám folyton azt mondja, hogy ne csináljam már, bocsássak meg, a család azért van, hogy összetartunk...

De ha ez így van, azok miért nem viselkednek úgy, viszonyúlnak hozzám, hogy érezzem azt, hogy tényleg össze kell tartani?

Már 100x elfelejtettem mindegyik embernek a hülyeségét, sértegetését(nem elfelejtettem, csak adtam még 1 esélyt, aztán még 1 et aztán még 1 et...) és sosem tanultak belőle. Bocsánat kérés? Ugyan már, még nekik állt feljebb, hogy túl érzékeny vagyok...

Minek kellene összetartanom olyanokkal akik szemetek hozzám?