Javulhat még a helyzet?

Férjem szülei és testvérei rendkívül kétszínű emberek. Két húga és egy öccse van. Alapvetően mindenkivel jól kijövök szemtől-szembe. Olyan családban nőttem fel, ahol a család érték, na náluk nem. Amikor hozzájuk látogatunk én és a férjem se szívesen megyünk. Próbálunk felszínes dolgokról beszélgetni, de nem nagyon merünk ennél többet. Mi pörgős, pozitív életfelfogású emberek vagyunk, na ott nem. Egyszerűen nem megy. Kisebbik sógornőm kb évente elmondja interneten (!), vagy csak úgy halljuk, hogy ő engem mennyire utál, személyesen meg mosolyog és teszi a szépet. A többiekről csak visszahalljuk ugyanezt (mert egymást is kibeszélik), de akkor is sértő. Próbálok mindig visszafogott lenni, és helyreállítani a kapcsolatokat, ami látszólag teljesen normális, mert így nőttem fel, de már nem tudom meddig akarom ezt így csinálni. Szívem szerint beolvasnék mindnek a 9 év alatt felgyűlt feszültségért, de nem megy. Legutóbb próbáltam magamat adni, jöttem-mentem kedvem szerint, na aznap érezni lehetett a levegőben, hogy mindenki csak a hátam mögött beszél, és keresik az alkalmat, hogy megdumálják vajon miért változtam meg. Természetesen nem változtam, mert eddig is ilyen voltam, csak nem előttük. Ez lenne a helyes taktika? Próbáljuk egyébként a látogatásokat a minimálisra csökkenteni, de annyit muszáj, hogy lássák az unokájukat. 5 hete voltunk nálunk, vasárnap jön a nagy ünneplés, szülinapok, névnapok, ezért is jönne jól néhány tanács. Félreértés ne essék, nem akarok én mindenkivel jóban lenni, csak nem túl jó érzés mindig gyomorgörccsel nekiindulni. Most is csütörtök van, már a vasárnapon jár az eszem. Tudnám még ragozni, de a lényeg ugyanez. Ti hogy kezelnétek a helyzetet? Mit tanácsoltok? Bocsi, ha kicsit összeszedetlen voltam, köszönöm, hogy elolvastad! :)