Egy átlag embert mi készteti arra, hogy családot vállaljon?

Szerencsére én nem ezt látom.

Sokat vagyunk a gyerekekkel, független attól, hogy mennyit dolgozunk. Plusz tízezer forintért nem fogok megszakadni, inkább megspórolom máson.

Együtt sütünk sütit, kirándulni járunk, igyekszünk minél több minőségi időt együtt tölteni.

Nem azt jelenti, hogy a gyerekekért élünk, mindent feláldozva, mert két boldogtalan rabszolga szülő mellett ők sem lesznek boldogok. Nekünk is kell kis idő kettesben, amikor csak egymással foglalkozunk. Nem csak este kilenctől fél tízig, mikor a gyerek már alszik, mi meg még nem ájultunk be. Akkor sincs bűntudatunk, ha magunknak is veszünk márkás cuccot (mi már nem fogjuk kinőni), és nem csak a gyerekek kapnak meg mindent erőn felül.

Az életszínvonalunk átlagos, wellnessezni meg külföldre nyaralni nem járunk, (egyelőre :D), de nem kell alapvető dolgokon garasoskodni: kaják, ruhák. Nem fognak a gyerekek 200 ezres mobilt kapni, de nem is kell szakadt turis ruhákban járniuk.

Egyelőre nem panaszkodnak, nem követelőznek, teljesen jól megértik, hogy épp mire van pénz.

Nem mondom, hogy nincs veszekedés, mert ha a büdös kölkre hoz egy egyest, mert nincs kész a leckéje, akkor lesz ordítás. Meg ha két napja tépem a szám, hogy pakoljon össze, meg ilyenek. Azt gondolom, ez is a gyereknevelés része, hogy időnként az ember kiakad, és meg kell vívni a magunk kis csatáit.

Azért ebben ugye már vastagon benne van a két gyerek, mert nehogy azt hidd, hogy ők nem tudják, hogy ilyen esetben ordítva lesz. :) Kettőn áll a vásár.

Sajnos azt is látom, hogy olyan családokban is lehet gond, ahol az anyagiak nem jelentenek problémát.

Több ilyet is ismerek, közelről. (Kollégák, barátok, rokonok)

Van, ahol az apa idegbeteg a sok munka miatt, és üti-veri a családot. A nő meg hül.ye, mert nem akar válni, a gyerekük meg kész roncs. Hiába kap meg mindent, amiről más nem is álmodik, ha egy négyesért már kékre-zöldre veri a diplomás, cégvezető apuka.

Máshol a szülők évek óta küzdenek a fiukkal, aki rákapott a drogokra (jodolgában nem tudta már mire költse a zsebpénzét, és ez tűnt a legmenőbbnek.) Elvonóról elvonóra járnak, és a vége mindig az, hogy a rendőrség szedi össze a kölköt valami balhé során. Itt is nagyban hozzájárult a dologhoz, hogy a tehetős szülők épp karriert építettek, mikor a fiuk még kicsi volt, és kamaszként inkább örültek, ha elvan egyedül, addig se kell vele foglalkozni.

És érdekes, mindkét családban csak egy gyerek van, "mert neki mindent meg tudunk adni", holott náluk aztán tényleg jutna egy focicsapatnak is minden. Milliós nagyságrendű havi bevételről beszélek!

Egyik ilyen "anyuka" mondta egyszer, hogy őt nem érdekli a cég, eladja, és megél akkor is, mert neki mindene megvan.

Én meg csak néztem, hogy ja, minden ami pénzért kapható... de azon kívül nincs semmije. Csak hát ugye nem vágja az ember ezt így a főnökéhez. :)

Sok család pont abba rokkan bele, hogy hajszolják a pénzt, meg mindent ami pénzért kapható. Erre a kamaszok is tesznek egy lapáttal, mikor sírnak, hogy minek vállal gyereket az, aki nem tud neki mindent megadni (és itt sem az együtt töltött időt keveslik, hanem a márkás cuccot, a kocsit meg a lakást!) Amint le tudod magad vágni erről a rabszolgaláncról, máris sokkal boldogabb leszel. Igyekszem a gyerekeket is arra nevelni, hogy olyan dolgokban találjanak örömet, ami ingyen van. A pénz pedig csak eszköz, nem életcél.

Átlag falusi vagyok, van egy 14 és egy 9 éves gyerek.

Én 90 ezret, párom 130-at keres, családiház, állatok.

Soha nem veszekszünk anyagiakon, igazából férjemnek hála kajára már 3 éve nem költünk... Kábel tv nincs, ha filmezni akarunk, letöltjük... Sokat játszunk, társasozunk... Egyáltalán nem veszekszünk és veled ellentétben más korunkbelieken sem látjuk azt amit leírtál.

" a vállalkozókra gondolok,akiknek másik keresik meg a pénzt"

Ez mekkora szemét kijelentés, már ne is haragudj!

Én speciel egyéni vállalkozó vagyok, és nem más keresi meg a pénzt nekem, hanem én magam!

A családvállalásra még csak gondolni sem merek, mert épphogy kifizetem az adóimat meg még amit kell, semmi sem marad utána.

Kicsit állíts a stílusodon, mert bicskanyitogató, ráadásul a butaságodat demonstrálod vele.

Mintha a vállalkozó egyenlő lenne a másik kizsigerelésével. Hozzáteszem, ha nem lennének vállalkozók, negyed ennyi munkahely sem lenne. Na, akkor aztán biztos sokkal jobb lenne mindenkinek...

A mai családalapítások jelentős részének oka a társadalmi nyomás.

Anyuka, apuka, nagymama, szomszéd, kérdezgeti, hogy mikor lesz már esküvő, baba, akkor bizony csinálni kell.

"Utolsó, részben igazad van, de NEM KELL csinálni, csak azért, mert anyuka-apuka ezt mondja. Beszéljenek, az ÉN/MI életünk, nem más fogja megmondani, mit tegyünk. Ha annyira gyereket akarnak, csináljanak ők még egyet, de ne a sajátjukat cs.szegessék."

Ez néhány határozottabb emberre valóban igaz, de a többség baromi gyenge és bedől ennek a marhaságnak.

Hány olyan család van, hogy úgy beszélnek a gyerekkel, mint egy kutyával, mert a hátuk közepére sem kívánják, vagy minden nap minél később megy valaki haza, csak hogy a lehető legkevesebbet kelljen a házastársával együtt lennie.

Ez a mai valóság, a házasság szentsége, a gyerek öröme... Nagy gőzölgő bullshit.

Hajnali négykor ez a legfontosabb kérdés ami felmerült benned???

Az ok 90% egyértelmű: felébredt az anyai ösztön, esetleg a környezetben másnak van babája és felébredt másban is, hogy szeretne gyereket.

Családközpontú párok, akik szeretnének gyereket, hogy teljes legyen a család.

Becsúszott a gyerek, és megtartják.

Normális, kiegyensúlyozott életet szeretnének nem pedig hajnali 4-kor gondolkodni az élet nagy dolgain...

Egy kapcsolatban mindig vannak nehézségek (gyerek-szülő kapcsolatban is), de két fajta ember van: az egyik aki vállalja a nehézségeket, hogy anya, apa lehessen (ami bárhogy is nézzük egy nagyon szép és jó dolog) és van aki inkább lemond erről.