Miért lehet az, hogy a mai napig rossz érzés fog el egy megtörtént baleset miatt?

11 éves voltam amikor az unokatestvérem 19 évesen egy balesetben meghalt.

Személy szerint nem volt szoros kapcsolatom vele, főleg az életkori különbségek miatt.

Régen sokat jártak át hozzánk, családi összejövetelek,beszélgetések stb...

Nekem az unokatestvérem valamilyen szinten a példaképem volt, mert mindig csodáltam a szépségét, hogy mennyire népszerű, mennyien szeretik.Nagyszerű baráti társasága volt és így tovább.E mellett gazdagok is voltak, mindene megvolt.

Több mint 8 éve történt a baleset, szórakozni indultak, a barátja vezette az apja alig pár éves luxusautóját, 4-en ültek az autóban, és több mint 150 feletti sebességgel fának csapódtak.

A barátja túlélte, az autó a jobb oldalával csapódott neki egy hatalmas fának, akik a jobboldalt ültek meghaltak.(az unokatestvérem, és az egyik barátjuk)

Gyerekként ez nagyon megviselt, rettenetesen sajnáltam nagynénémet a fájdalma miatt, és nem igazán tudtam felfogni.

Mindent tudni akartam a balesetről, az internet segítségével szinte mindent meg is tudtam.Főleg kommentekből tudtam meg apró részleteket, amiket később a család is megerősített.

Mindig próbáltam úgy tenni, mintha nem viselne meg, ezzel azt éreztem,hogy "nagy és erős" vagyok, de gyakran voltam emiatt rosszkedvű.

Hogy hiába volt meg mindene,hiába volt szép, ennyi kellett ahhoz,hogy elmúljon.

A szülei azóta elváltak, a vállalkozásuk is csődbe ment, már nem úgy élne mint régen, anyagilag sem.

Alig beszélünk velük, ritkán látjuk egymást.

Sok idő telt el, de a mai napig tud fájni, ha belegondolok, hogy milyen lenne most, hogy nézne ki, milyen lenne a kapcsolatunk, összejárna e még a család...minden más lenne.

Bárcsak lehetne valamit tenni,hogy ne induljanak útnak, vagy csak azért,hogy ne 150 feletti tempóval menjenek, semmi értelme nem volt, és ez lett a vége.