Milyen hatàssal van az ember lelkére, ha az anyja sosem szerette igazàn?

Soha sem mondta, hogy szép lennék, hogy szeret, hogy csinos vagyok, hogy büszke ràm. Egy időben elkezdtem kiéleződni arra, hogy a barátnői, munkatársai lányaira mikor mondja, hogy szép meg jaj így jaj úgy milyen klassz lányaik vannak.. a tv-ben meglátta valami színész gyerekét, jaj de gyönyörű lánya van és ott sápitozott. A rokonság gyerekeit is mindig körbe rajongja, ilyen csinos vagy, olyan csinos vagy. Tudom nem a legjobb példa, de a jól ismert közösségi oldalon is mindig kedvelgeti meg szivecskézi az ismerős velem egykorú lányok képeit, engem viszont soha, pedig én vagyok a lánya. És azt mondanám le van szarva, amég élőben kimutatja, de élőben sem teszi. Sosem volt igazán önbizalmam, és kezdem azt érezni ez miatta van. Ha elnézem én is pl. keresztszüleimet, ott az anyuka jól láthatóan rajong a kislányaiért és ezt kimutatja bármikor, bárhogy. Nem hinném, hogy csúnya vagyok, biztos van nálam szebb, de nagymamám mindig aranyos volt és mondta, hogy szép vagyok meg csinos stb. Persze egy nagymama mindig ezt mondja. Kicsit zavar, hogy az anyám erre 20 éve nem képes. Úgy érzem nem szeret, a külsővel példáloztam eddig, de a belsőmet se szereti. Mindig csak bántó és kritizáló dolgokat tud mondani. Ha kipróbáltam egy új sportot (csak mert tetszett, nem akartam olimpiára menni) akkor egyből lehúzott, hogy jaj ez a hajlékony lányoknak való, vagy elmosolyodott stb. (Nem vagyok kövér mielőtt valaki ezzel jön). Vagy kinéztem egy munkát(szakmába illő), mutattam neki és egyből "hát ehhez tapasztalat kell, neked az meg nincs". És?! Most gyűjtöm, miért ne próbálhatnám meg? Max azt mondják, nálam tapasztalabbat keresnek, de majd leközelebb..

szóval nem értem mi van anyámmal. Kezdem magam tényleg hasztalannak és semmilyenek érezni, és biztos vagyok benne, hogy ez miatta van.