Milyen a viszonyotok az Édesanyátokkal?

Teljesen normális viszonyban vagyunk. Heti 1-2 alkalommal átmegyek meglátogatni, beszélünk stb... aztán ennyi, meg segítek neki pár dologban ha úgy van és ennyi. Nem élek a nyakán ő se a miénken. Szerintem ez így teljesen rendben van.

A feleségem meg úgy van vele hogy minél ritkábban beszélnek meg találkoznak annál jobban kijönnek. Ameddig van normális témájuk addig nincs baj de ha már 1 napnál tovább vannak egy légtérben akkor nem tudják egymást elviselni, és képesek egymás agyára menni.

Régen jó volt. Aztán eltávolodtunk, elkezdtem élni az életem, és mostanra mondhatni nem ismerem őt, ő se engem. Alig beszélek vele.

Az a baj, hogy ráment az élete a semmire.

Gyerekként azt hallgattam, hogy azért nem lép le az alkoholista apánktól mert még kicsik vagyunk és majd ha nagyobbak leszünk. Nagyobbak lettünk akkor majd ha "kirepülünk". Kirepültünk akkor azért nem, mert a nagyszüleinket ápolni kell és ki fogja ha nem ő. Aztán meghalt apám, akkor onnantól azt hallgattuk, hogy "majd ha a mama már nem lesz". Most már nincs a mama...és mégsem kezd semmit az életével.

Se célja, se hobbi, se barátai, se kimozdulás. Próbáltuk mi, a gyerekei kimozdítani csak abból meg az lett, hogy "csak mi vagyunk neki" és jött a kérdés, nem-e akarok haza költözni hozzá.

Amíg élt nekem nagyon jó volt a visszonyom édesanyámmal. Csak öcsém kapcsán volt kamaszkoromon kívül konfliktusom vele.

Bár kamaszként sem sok.

Túlzottan öntörvényű voltam, de mivel hamar belátta, hogy átgondolt döntéseket hozok, nagy szabadságom volt a családban.

Amúgy is önállóságra és talpra esetségre akkartak nevelni a szüleim.