Milyen kapcsolatban vagytok az apukátokkal?

Nem tartom vele a kapcsolatot egészen kis korom óta, mióta elváltak.

Ő sem keres és én sem őt. Nem zavar, nem hiányzik, ha keresne sem hiszem hogy reagálnék rá.

F28

Az én kapcsolatom az apámmal ingadozó. Igazából nagyon jó apa, mindig velünk volt, és amit tudott meg adott nekünk, annak ellenére is hogy sajnos az anyagi helyzetünk nem a legjobb. Ilyen téren nem panaszkodom erről nem tehet,s ezt képes vagyok elfogadni.

Viszont sajnos viselkedni nem tud, folyton bokacol jó nagyokat, sajnos sokszor olyan emberek előtt is, akik nem feltétlen kellene hallják. Hiába mondtam meg már 1000x neki hogy kínos és ne csinálja, röhög magán és még azért is sokkal nagyobbakat csinál ezután. Sokszor meg szégyenitett a barátaim előtt is ezzel, mondanom sem kell, hogy nem tudok hozzánk hívni normálisan senkit emiatt a viselkedés zavara miatt. Neha fingik is vagy kopkod. Eléggé elrontotta a fiatal koromat, mert nem elég hogy normálisan a barátaimmal sem tudom miatta tartani a kapcsolatot, de azt sem engedi hogy a barátom nálam aludjon. Emiatt ment már tönkre kapcsolatom is. Nemrég azt mondta :"még én élek, fiú itt nem alszik".. Azóta is a fülembe cseng ahogy mondta. Persze ezek lehet hogy nem hangzanak komoly dolognak viszont át élni nem könnyű. Pláne hogy mindig nagyon sokat segítek itthon, és egy csomót melózom (mezogazdasagi munkákat és a ház körül is), más velem egykorú fiatal felé ennyit sem kell dolgozzon. Fiatalabb koromban számos olyan munkát is rám bízott ami nem volt méltó egy lányhoz, nem érdekelte sose hogy férfi munka lett volna, el várta hogy csináljam. Sose panaszkodtam, csináltam, turtem, sírtam éjszakánként de csak folytatta az önzést. Szerencse ez azóta kicsit változott ahogy teltek az évek s kicsit kevesebb meló van már.

Kicsit kínos hogy sok emberi kapcsolatomat tönkre tette már a viselkedésevel meg az onzesevel, sokszor sírok magamban és azt kívánom bárcsak vége lenne már ennek a szar életnek.

Évek óta nem beszélünk. Egy agresszív alkoholista, aki anyámat is meg engem is vert. Most már gyerekeim vannak, nem engedem, hogy őket is bántsa.

Volt egy ember az életemben, akit apámként szerettem és tiszteltem, de őt pár éve sajnos elvesztettem.

A vérszerintivel sehogy mivel meghalt mikor 10 éves voltam bár mivel a szüleim elváltak előtte sem keresett.

Aztán a nevelőapámmal megint sehogy mert anyával elváltak de a viselkedés miatt sem tartom csak ha muszáj.

A vérszerintivel sem volt egy mintaapa de gyakran hiányzik viszont valószínű hogy most ő is olyan lenne mint a nevelőapám ezért emiatt vele sem nagyon tartanám.

Egész pici koromban elváltak anyámmal, de SOHA, egy láthatást sem hagyott ki. Soha nem szólt egy rossz szót sem anyámra vagy a házasságukra.

Ha nem voltunk egy véleményen, sokszor nem támogatott lelkileg, de azért mindig lehetett rá számítani.

Igaz, finoman szólva sem egy "lelkizős" típus, de a férfiak többsége nem az...

Szerintem alapvetően jó apa, és kifejezetten jónak élem meg a kapcsolatunk.

40N