Nem tudom hogy apám miért bánik így velem?

Ez az egész általános iskolás koromóta tart. Apukám mezőgazdaságban dolgozik. Anyum háztartás beli.

Semmi nem volt jó neki akkor sem. Ha tanultam és nem mentem neki segíteni, pl. terményt hordani, akkor már egyből nekem esett hogy nem igaz hogy nem tudok neki segíteni. Amikor nem tanultam mert pihentem egy kicsit akkor egyből jött hogy miért nem tanulsz.

Egyszer az volt a büntetésem, mert matekból nem értettem valamit és 2es lett a dolgozatom, hogy ki kellett mennem trágyát lapátolni 1honapig. És amikor gyakoroltunk vele és nem sikerült megoldani a feladatot, akkora pofont kaptam tőle hogy lefejeltem az asztalt.

Soha nem engedett el bulizni. Osztálykirándulásra csak akkor mehetem ha kimentem neki segíteni, más különben nem mehetem. Amikor eljött az az idő hogy szakmát válaszunk tovább tanulásnal, én a grafikus pályát céloztam meg, de ő mondta hogy hagyjam már a hülyeségeimel, sose élek meg belőle. Azt mondta menjek eladónak. Még az akkori osztályfőnököm is kérte hogy had menjek grafikusnak, de erre azt mondta minek hogy firkáljon. Szóval nagyon örültem hogy le kellett emiatt mondanom akkor.

Sulis ballagásom is jó volt, megkaptam a ballagási ajándék pénzt a rokonoktól, de elkérték mert kellett nekik valamire. Mikor vissza akartam kérni akkor csak a felét kaptam meg és amikor megkérdeztem hogy miért, azt mondta hogy azért mert soha nem segítek neki. Hát köszi.

És így ment ez addig amíg nem lettem kolis. Addig abba maradt ez nála. Végül kikellett költöznöm a kolibol, a szobatársam miatt és akkor kezdődött elölről az egész.

Amúgy nem mehetem diákmunkára sem, mert nem engedett, de csak azért mert hogy otthon is van munka.

Tavaly májusban készültem az érettségire és akkor folyamatosan kiabált velem hogy takarodjak ki kapálni, mert az fontosabb. Mondtam neki hogy biztos hogy nem mert tanulnom kell. Elkezdett velem ordibalni hogy takarodjak ki most azonnal. Jó kimentem. Másnap megint jön ezzel mondtam neki hogy muszáj tanulni, ha nem akarok megbukni, erre a válasza, jól van, de ha megbuksz takarodsz itthonról. Sikerült a vizsga, nagy nehezen. Utánna elmentem dolgozni, de most októberben probléma adódott a bejárásal ami miatt, felmondtam mert nem tudtam időben bejárni. Most vagyok tanfolyamon és folyamatosan hallgatom tőle hogy semmire való hülye idióta, tudtam hogy nem viszed semmire. Ő ennyi idősen mint ezt meg azt csinált, meg hogy soha nem tudok neki segíteni semmibe se soha. Én ekkor mondtam neki hogy ha nem megyek ki vele elvetni a krumpli, hagymát stb, akkor az nem is lenne, sőt ha nem mentem volna segíteni felszedni, akkor az ott rohadt volna meg. Erre úgy elkezdett velem ordibalni hogy inkább bementem a szobámba. Meg megkaptam tőle hogy nem csinálok itthon semmit, közbe, rendbe tartom az udvart, állatoknak adok inni ( enni nem mert nem tudom mennyi mennyiségben kell) takarítok itthon, meg mellé a tanfolyam. Ha vége a tanfolyamnak keresek új munkahelyet, de addig ezt el kell viselni.

Már annyira kikészülök tőle hogy nem is tudnám szavakkal megfogalmazni. Van mikor barátnőmet hívom fel sírva.

Elmennék innen, ha tudnék és lenne rá lehetőségem.

20 éves vagyok.

( Helyes írási hibákért előre is elnézést kérek. )