Hogyan sikerült nektek "leválni" a szülőktől? (Költözés,munka stb..)

Ismerosom munkahelyen volt uresedes kulfoldon, tokeletes ugrodeszkanak gondoltam.

10 napom volt kikoltozni es kezdeni, ugyhogy gyorsan kellett levalnom. Ennek mar majdnem 3 eve, de nagyon jo kapcsolatban maradtunk es sokat beszelunk azota is.

21/L

Alig vártam, hogy lelépjek otthonról. Így 22 évesen simán beleugrottam egy kapcsolatba, aki később a férjem lett, majd el is váltunk.

Nem volt rossz kapcsolatom a szüleimmel, csak 3 napot nem bírtunk ki együtt.

Mindig törekedtem arra, hogy önálló életet éljek.

Nem találtam munkát a faluban és kimentem külföldre dolgozni.

Lakhatást a cég intézte ehez képest nagyon jól fizetett is.

Aztán teltek az évek.

Öszejöttem asszonykámmal.

Így visszaköltöztem magyarországra. De itt nincs létbiztonság, minden instabil és kiszámíthatatlan. Nem tetszik a helyzet.

Ha nincs pénzem, vagy nincs munkám első mentő ötlet hogy megyek visszs dolgozni külföldre.

Egyetem alatt beköltöztem a koliba a páromhoz, bár az egyetem a szülővárosomban volt. Kezdetben minden héten hazajártunk a saját vagy a másik szüleihez, később egy-egy hétvége kimaradt, ha más program volt, majd ok nélkül is volt, hogy bent maradtunk. Kint tanultunk külföldön fél évet, amikor a szüleinkkel szinte egyáltalán nem találkoztunk. Időközben mindketten elkezdtünk egyetem mellett dolgozni, így amikor a koliban már nem lakhattunk, albérletbe költöztünk. Én még tanulok, a szüleim az egyetem befejezéséig támogatnak anyagilag, de már évek óta félreteszek legalább annyit, amennyit ők adnak, azaz valójában nem a megélhetésemre használom fel.

Ha nem lett volna a kapcsolatom, valószínűleg akkor is beköltöztem volna a kollégiumba, csak később (3-4. évtől), albérletbe viszont rögtön végzés után valószínűleg csak akkor, ha lett volna kivel osztozkodnom. De így is szerintem max. 1 évet maradtam volna utána otthon, utána teljes állással egyedül is elköltöztem volna.

Jó a kapcsolatunk egyébként, amikor elköltöztem kicsit hirtelen is volt a leválás, de most már (23 évesen) azért az önálló életre van igényem.